Idő
Idő A történeti események egymásutániságát érzékeltető és kifejező fogalom. A B-ban soha nem absztrakt fogalom, nem a végtelenből jövő és a végtelenbe futó megszakítatlan vonal, hanem tartalmilag minősített. A h. nyelvnek nincs általánosan használt fogalma az idő kifejezésére, hanem különböző fogalmakat, körülírásokat alkalmaz közlendőjének megfogalmazására (h. cét = »időpont«, »valaminek az ideje«; a körülírásokra ld. pl. 1Móz 24,11; 2Móz 9,18; Zsolt 9,10; Ézs 13,22; Ez 7,7). A g. nyelv rendkívül gazdag az idő megtapasztalásának kifejezésében, összességében azonban a LXX és az ÚSZ az ÓSZ-i nyelvhasználathoz kapcsolódik (g. khronosz, kairosz). Ezért nem a formális időfogalmat jelentő khronosz, hanem a tartalmi minősítésű kairosz áll előtérben.
Az egész B-ban utalások történnek az idő különböző aspektusaira. Utalnak az időtartamra (Dán 11,24: cét; ApCsel 18,23: g. khronosz), az idő egy pillanatára (1Móz 21,22: cét; Mt 2,7: g. khronosz), a napnak egy időpontjára (2Móz 9,18: cét), az évnek egy szakaszára (Mt 13,30: g. kairosz), az elrendelt időre (5Móz 31,10; sátoros ünnep - mócéd), az időhatárra (Neh 2,6: zömán), az eljövendő holnapra (Józs 22,24: máhár), a végső, eszkhatológiai időkre (1Pt 1,5: g. khairosz; 1Pt 1,20: khronosz), amelyet abszolút értelemben is használnak (Mk 1,15: khairosz - »az idő«, vö. Jel 1,3). Megjegyzendő, hogy a Dán 4,13.20.22.29-ben és Dán 7,25-ben az »időszak« kifejezés ciddán) »év« jelentésű (a 7,25-ben = »három és fél év«). Ugyanez a helyzet a Jel 12,14-ben is, amely nyilvánvalóan kapcsolódik Dán 7,25-höz.
VG
