Idumea
Idumea Edóm földjét (2Sám 8,14), Ézsau leszármazottainak országát (1Móz 36,8) nevezték így a g.-római korban. Területe a Holt-tengertől D-re esett.
Története során egy ideig Júda államához tartozott (Kr. e. 598-ig). Jeruzsálem eleste után (Zsolt 137,7) lakói É-ra terjeszkedtek. Amikor Kr. e. 300 táján a nabateusok törzsi területeiket elhódították, Bét-Cúrig nyomultak előre, Jeruzsálemtől 27 km DNY-ra. Elfoglalták Hebrónt (Jer 13,19), és más városokat is. A Kr. e. 5. szd.-ban az arab Gesem volt a helytartója, aki társaival együtt kigúnyolta Nehémiást és a zsidókat (Neh 2,19).
Jézus korában Sefela és Negev környékét tekintették Idumeának.
A zsidó háború idején lakosai a zélóták társai és segítői voltak. A harc elbukásával eltűntek a történelem színpadáról.
Jer 49,7 és Abd 8 az itt élők híres bölcsességére utal. (Ld. még EDÓM)
