Iga
Iga A szó eredeti jelentése rúd, emelőrúd (4Móz 13,23). A Jel 6,5-ben: mérleg, ill. a mérleg vízszintes rúdja. Jelenti azt a görbe fát is, amelyet a kocsirúdon keresztbe téve az igavonó állatok: egy pár ökör (1Sám 11,7; Jób 1,3), két tehén (1Sám 6,7), vagy a lovak nyakába tettek (Ézs 21,7). Gazdasági eszköz volt elsőrenden. Kétfajta állatot tilos volt befogni (pl. ökröt és szamarat együtt (5Móz 22,10; 2Kor 6,14). Az igavonó állatokat bizonyára ezért árulták párban (Lk 14,19). Az az állat, amely már igát viselt, áldozatra alkalmatlanná vált (4Móz 19,2; 5Móz 21,3).
Átvitt értelemben jelenti az emberre nehezedő rabszolgamunkát (1Móz 27,40; 1Kir 12,4; Ézs 10,27), amit az ifjúnak jó megszokni (JSir 3,27), az öregre rakni pedig kíméletlenség (Ézs 47,6).
A szolgaság és uralkodás jelképe. Jeremiás igával a nyakán hirdette Babilon uralmát (28,13). A kényszerű alávetettség jele a vasiga is (2Krón 10,4; 1Móz 27,40; 5Móz 28,48; Jer 28,14). Akkor független egy nép, ha az igát leveti (1Móz 27,40), vagy levétetik róla (Ézs 14,25; 9,3).
Jele Isten szelíd uralmának és segítségének (Mt 11,29k), melyet a bálványimádás tör össze (Jer 2,20). Iga a törvényeskedés is, melyet egymásra terhelni tilos (ApCsel 15,10; Gal 5,1).
