Isten haragja
Isten haragja Isten érzése az emberi gonoszsággal szemben. Nem annyira indulat, inkább a büntetés elindítója. Egyik h. szava 'ap, ez emberi és isteni haragra egyaránt vonatkozik, székhelyének az orrot képzelték (1Móz 27,45). Az 'ánaf igét csak az isteni haragra használták. A »haragra lobbanni« kifejezés h.-ül: hárah (4Móz 22,27). A g. nyelvű ÓSZ (LXX) és az ÚSZ az isteni haragot a thümosz (szenvedélyes harag) vagy az orgé (már a klasszikus irodalomban ismert) szavakkal adja vissza.
A B-ban egyaránt vonatkozhat a múltra, a jelenre és a jövőre. Isten haragja felgerjedt népe ellen a pusztai vándorlás során, erre a múlt példájaként a szentírók gyakran hivatkoztak (Zsolt 94,1; Zsid 3,11; 4,3). A jelen történelmi csapásait Isten haragjaként fogták fel (1Thessz 2,16). A bűnös ember ellen Isten haragja jelentetik ki (Róm 1,18). Harag marad azon is, aki »nem hisz a Fiúban« (Jn 3,36), sőt természet szerint mindnyájan Isten haragja alatt vagyunk (Ef 2,3). Isten haragjának emberi eszközei, végrehajtói lehetnek (Jéhú fejedelem: 2Kir 9,7; Asszíria: Ézs 10,5 vagy a római hatóságok: Róm 13,4k). Keresztelő János hirdeti Isten eljövendő haragját (Mt 3,7; Lk 3,7). Jézus szól a végidőkben megnyilvánuló isteni haragról (Lk 21,23). Az üres beszéd, kapzsiság, bálványimádás Isten haragját váltja ki (Ef 5,6; Kol 3,6). Ettől a haragtól Jézus ment meg minket (1Thessz 1,10; 5,9; Róm 5,9).
Ha a B-ban egyszerre kétféle, hasonló értelmű kifejezéssel jelöli Isten haragját, ez minőségi különbségtételt (többletet) jelent (Ézs 13,9; 5Móz 29,27; Jel 16,19; 19,15). A Jel sokat szól az ítélettel kapcsolatban a harag borsajtójáról (14,19), Isten és a Bárány haragja napjáról (6,16-17; 11,18), a harag poharáról és boráról (14,10; 16,19).
BJ
