Istenfiak
Istenfiak A fiú szó a B nyelvezetében nemcsak testi leszármazottat, hanem valahova odatartozót is jelent. Pl.: valamennyi év fia = annyi éves (1Móz 5,32; 4Móz 1,3), prófétafiak = valamely prófétai csoport tagjai (1Kir 20,35; 2Kir 2,3.5.7). Istenfiak: Isten köréhez, Isten világához tartozók. Sehol nincs szó Isten női társáról vagy szülésről, így ez az egyetlen lehetséges magyarázat.
Szinte csak költői szövegekben fordul elő. Az isteni udvartartás tagjai (Jób 1,6; 2,1). A föld teremtésekor már megvoltak és ujjongtak Isten teremtő munkáján (Jób 38,4-7). Az Úrhoz képest alárendelt szerepet játszanak (Zsolt 89,7), a zsoltáros az Úr magasztalására szólítja fel őket (29,1). Amennyiben vétkeznek Isten ellen, meghalnak, mint a közemberek (Zsolt 82,6k).
A tüzes kemencébe dobott három férfi mellett ott lát Nebukadneccar egy negyediket, aki olyan, mint egy istenfi (Dán 3,24k).
Az 1Móz 6,1-4 az istenfiak és az emberek leányai házasságáról szól, melynek gyümölcsei az óriások. Ezen belül található az, hogy az Úr korlátozza az ember életkorát (vö. az 5. fej. életkoraival), közvetlenül utána pedig a vízözön története következik. A szentíró itt a pogány mitológia ellen veszi föl a harcot, annak saját eszközeivel. Ennek viszonylag gyakori motívuma az istenek és ember násza. A szöveg elhelyezése azt érzékelteti: ha van is ilyen, az rossz, az Úr nemtetszésével találkozik, a következménye szerencsétlenség.
A Hegyi Beszéd tanítása szerint Isten a békességszerzőket az Ő világába tartozóknak nyilvánítja (Mt 5,9).
CP
