Istenkáromlás
Istenkáromlás Isten lényének, nevének, szentségének megsértése, szidalmazása. Történhet közvetlenül és közvetve is.
1. Istenkáromlás Isten nevének megvető szidalmazása vagy átkozása (3Móz 24,11), a nyilvánvaló gúny Isten ellen (Ézs 36,18-20; 37,1-4), Isten rendelkezéseinek elvetése (4Móz 16,3-30), Istennek törvényben kijelentett akaratának megvetése (Ézs 5,24), hitetlenség, engedetlenség, bálványimádás (5Móz 31). Így tekintettek Jézusra - mivel istenkáromlásnak számított, ha valaki olyasmit igényelt magának, ami kizárólag Istent illeti, pl. a bűnök bocsánatának kimondását. Jézus pedig a béna meggyógyításánál (Mt 9,3 par) ezt az ott állók megdöbbenésére kimondja. Istenkáromlással gyanúsítják Istvánt is (ApCsel 6,11.13). Saul is erre kényszerítette az általa elfogott tanítványokat (ApCsel 26,11).
2. Jézust istenkáromlással vádolják a Szanhedrinben azért, mert elfogadta az Isten Fia címet (Mt 26,63-65).
3. Közvetve istenkáromlásnak minősül a pogányság (Zsolt 74,10; Ézs 52,5), a keresztyén név megcsúfolása (Jak 2,6.7), istenkáromló a Fenevad (Jel 13,4-6), és istenkáromlók az elkárhozottak is (Jel 16,9.11.21.). Istenkáromlás az is, ha a bűnök miatt káromoltatik az Isten neve (1Tim 6,1), vagy az Isten igéje (Tit 2,5).
Ha Izráelben ilyet hallottak, befogták a fülüket (ApCsel 7,57) és megszaggatták a ruhájukat (Mk 14,63). Az istenkáromlás büntetése halál, általában megkövezés (3Móz 24,16; 4Móz 15,30). Jézus esetében azért nem alkalmazták ezt a büntetést, mert szerették volna nemcsak a vallási, hanem a politikai hatalom felől is megbélyegezni és elítélni Jézust. Ezt Pilátus előtt sikerült is keresztülvinniük.
HP
