Köszönt, köszöntés
Köszönt, köszöntés A köszöntés két ember vagy ritkábban emberek-embercsoportok közötti kapcsolatfelvételhez, ill. az ismételt találkozásokhoz kötődő aktus. Az ókori K-en, így a B világában is, a köszöntés lényegesen több, mint formális udvariassági gesztus. Elsősorban az ÓSZ leírásaiból tudjuk, hogy a köszöntés hosszadalmas szertartás keretében ment végbe (1Móz 14,19kk; 2Móz 18,5kk). Tartalmilag a köszöntésben áldásmondás és a békesség kívánása történik. Ezt juttatja kifejezésre a köszöntés terminológiája is, amely kapcsolódik az áldás (bárak; 2Sám 18,28; 2Krón 2,10kk) és a békesség (sálóm) fogalomköréhez. Gyakran ismétlődő fordulat a sá'al lösalóm: békességgel köszönteni formula (1Móz 26,29; 2Móz 18,7; Bír 18,15; 1Sám 10,4; 25,4kk; 30,21; 2Sám 8,10; 2Kir 4,29). A köszöntés történhet írásban is (2Krón 2,10). A hosszadalmas szertartáshoz külső gesztusok is járultak, így a meghajlás, ill. a magasabb rangú vagy tekintélyesebb fél előtti letérdelés vagy földre borulás (1Móz 18,2; 2Sám 9,6). A köszöntéshez olykor ajándékok kölcsönös átnyújtása is kapcsolódhatott. 2Kir 4,29kk szerint Elizeus sietségre készteti Géházit, ezért utasítja, hogy útja során ne köszönjön senkinek, és ne fogadja senki köszöntését, mert ez sok időt venne igénybe. Hasonló okokból adja Jézus is ugyanezt az utasítást tanítványainak (Lk 10,4). A hosszadalmas köszöntési ceremónia akadályozná őket abban, hogy célratörő igyekezettel teljesítsék küldetésüket.
Az ÚSZ-ben az általános emberi érintkezésben az ÓSZ-i gyakorlat továbbfolytatódását látjuk érvényesülni, s erre utal a terminológia is: itt is szerepel a békesség (eiréné) és az áldáskívánás (eulogia), mint a köszöntés tartalmi mondanivalója. A köszöntés speciális terminus technicusa, az aspazomai ugyancsak az áldás fogalomköréhez tartozik. Jézus maga is kapcsolódik az általános köszöntési gyakorlathoz (Mt 10,12 par). Tanításában egyenesen azt az igényt támasztja, hogy az ellenséget is köszönteni kell, ez része az ellenség iránti kötelező szeretet megnyilvánulásának (Mt 5,47).
Jézus születésének rendkívüliségét húzza alá az az esemény, amelynek során angyal köszönti Máriát, és adja tudtul a bekövetkezendő eseményeket (Lk 1,28k). Mária maga is ünnepélyesen köszönti Erzsébetet látogatásakor (Lk 1,40).
Az ApCsel egyes esetekben külön hangsúlyozza, hogy az apostolok érkezésükkor és távozásukkor köszöntik a gyülekezeteket. Ez a fentiek összefüggésében egyet jelent a közösségvállalással, ill. az áldáskívánással (ApCsel 18,22; 20,1; 21,6.7.19).
Kiemelt szerepe van az írásbeli köszöntésnek az apostoli, különösen is a páli levelekben. Az ókori levél standard tartozékának tekinthető a bevezető, valamint a levelet záró köszöntés. Ez azonban az apostoli levelek esetében lényegesen több, mint egyszerű formaság; kifejezése a levél írója és címzettjei közötti testvéri összetartozásnak, hitbeli közösségnek, személyes jellegű bensőséges viszonynak. Ezek az üdvözletek gyakran rögzítik a kegyelmi kiválasztás tényét, amelynek következtében ez a testvéri viszony létrejött (1Kor 1,2; Gal l,1kk; 1Thessz l,1kk; Tit l,1kk; 1Pt l,1kk; 2Pt l,1kk; Júd 1kk; ill. 1Kor 16,19kk; Ef 6,23kk; Fil 4,21).
SzCs
