Logia-forrás
Logia-forrás A szakirodalom feltételezése szerint Jézus szavainak, beszédeinek a gyűjteménye, amelyet Mt és Lk ev-a egyik forrásaként használt. Voltaképpen e két ev mintegy 240 verset tartalmazó közös anyaga alapján következtet a szakirodalom ennek a forrásnak a létére. Jelölése a »Logienquelle« szakkifejezés alapján Q.
Az Úr beszéde tekintély volt az apostoli kor kezdetétől fogva (1Thessz 4,15; 1Kor 7,10; 9,14; 11,23kk; ApCsel 20,35). Jézus – mint a korabeli rabbi módszerét gyakorló tanító – gondoskodott arról, hogy tanítványai elsajátítsák szavait, tanítását. A hagyományképződés voltaképpen Jézus tanítói munkásságával megkezdődött az ő legszűkebb környezetében. Szavainak rögzítésére adott indíttatást a Mester, s előkészítette tanítása megjegyzését azzal, hogy ismételten visszatért annak egy-egy részletére (Mt 13,18; 13,36; 15,15). Minden bizonnyal Jézus beszédeit egészen korán írásba rögzítették a palesztinai gyülekezetekben. Valószínűleg a Q tudatos szerkesztői munka eredménye, amely Jézus beszédeit azért rögzítette, hogy gyülekezeti istentiszteleten pontosan idézzék, és szélesebb körben is helyesen tanítsák. –A Q korábbi lehet, mint Mk ev-a. Papias Hierapolis püspökének adatai szerint (140–160 – amelyet Eusebius, Historia Ecclesiastica c. művében (III. 39,16) közöl, Máté összeállította héber nyelven a logionokat, azonban ezt mindenki úgy fordította, ahogyan akarta. Papias adatát ugyan némelyek Mt evangéliumára, de mások a Logia-forrásra vonatkoztatják. Ez a Jézus beszédeit tartalmazó forrás, amelyet Mt és Lk használt, az irodalmi kutatások szerint görög nyelven terjedt, és nem lezárt mű, hanem az anyaga egyre bővült.
A Logia-forrás anyaga a következő egységekből állhatott: Keresztelő János igehirdetése, Jézus megkísértése, Jézus nagy beszéde (Mezei prédikáció vagy Hegyi Beszéd), a kapernaumi százados szolgájának a meggyógyítása, a Keresztelő Jánosról szóló beszéd, a tanítványok kiküldési beszéde, a Mi Atyánk, a tanítványokhoz szóló intelmek, példázatok, eszkhatológikus tanítás, és a vele kapcsolatos intelmek. E mű a Keresztelő Jánosra vonatkozó hagyománnyal kezdődött, és az utolsó idők eseményeiről szóló tanítással fejeződött be. A szenvedéstörténet nem tartozott az anyagához. A legősibb állományának a következő egységeket tekintik általában: Prédikáció a hegy mellett (Lk 6,20–49); a kapernaumi századossal való találkozás (Lk 7,1–10; Mt 8,5–10.13); beszéd Keresztelő Jánosról (Lk 7,18–35); a tanítványok kiküldése, és ítélethirdetés a meg nem térő városoknak, hálaadás a kijelentésért (Lk 9,57–10,24); tanítás imádságra (Lk 11,1–4.9–13); vita a farizeusokkal és írástudókkal, ígéret a tanítványoknak (Lk 11,14– 12,12 és 12,22–40), záradéka pedig az apokaliptikus beszéd lehetett (Lk 17,20–37). Ez bővült ki azután a példázatokkal, és a Keresztelő Jánosról szóló tanítással. Az látszik valószínűbbnek, hogy Lk őrizte meg pontosabban a Q forrásban lévő logionok sorrendjét, viszont Mt őrizte meg pontosabban a nyelvét. A Q forrás anyaga Mt és Lk közvetítése által lettgyülekezeti közkincs, mindketten beillesztették a Mk-tól átvett keretbe, azonban Mt az egész ev-ba elosztva, Lk pedig főleg két nagy egységbe hozza (Lk 6,20–7,35, valamint 9,57–13,34). Ezzel magyarázható, hogy a Qanyagának sorrendjét Lk jobban megőrizte, mint Mt. Az anyag állományából úgy látszik, hogy ez a gyűjtemény didaktikai, kateketikai jellegű, a gyülekezetek vallási, erkölcsi nevelését szolgálta, s a gyülekezeti élet kérdéseire nézve adott tanítást. Némelyek két Logiára gondolnak, egy régebbi arám nyelvűre, és ebből származtatják Mt evangéliumát, és egy görög nyelvűre, ezt tekintik Lk egyik forrásának.
LSK
