Megaláz
Megaláz H. 'ánáh, g. tapeinoó. Olyan cselekmény, amelynek során egy nagyobb hatalom megszégyeníti, meghajlásra készteti a magát nagyra tartó kevélyt és gőgöst. Míg a g.-ségben ez egyértelműen negatív fogalom, addig az ÓSZ teocentrikus emberképében olyan cselekvést fejez ki, amely az embernek Istenhez és ezáltal az embertársához fűződő kapcsolatát rendezi. Az ÓSZ hangsúlyozza, hogy Isten megalázza a gőgösöket és felmagasztalja az alázatosakat (1Sám 2,7: »Az Úr... megaláz és felmagasztal«; vö. Zsolt 75,8; Hós 14,9; Ézs 40,3kk; Ez 21,31). Izráel népe számtalanszor megtapasztalta történelme során, hogy Isten bűneik és gőgjük miatt alázta meg őket (1Kir 8,35; 2Krón 6,26; 28,19; 32,26; Ézs 64,11; Zsolt 90,15; 147,6; Hós 5,5; 7,10). De ugyanígy megalázta Isten Izráel ellenségeit is (Bír 4,23; 5,13; 1Sám 7,13; 1Krón 17,10; Ez 17,24). Ennek a megalázásnak sokszor pedagógiai célzata volt (Péld 18,12; 29,23). Az Ézs 2,11 fenyegető szavait a próféta nem csupán népe ellenségeinek, hanem saját népének is hirdeti (Ézs 3,8.17.26; 29,4). E szavak különösen a JSir-ban és a Zsoltárok-ban találtak visszhangra (JSir 1,5.8.12; 2,5; 3,32kk; Zsolt 10,17k; 25,18; 31,8; 34,19; 38,9; 51,19; 75,7k; 79,4; 119,75).
Az ÚSZ az 1Sám 2,7 gondolatát folytatja, amikor a Lk 1,52 így fogalmaz: Isten »hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel« (vö. Mt 23,12; Lk 14,11; 2Kor 7,6; ApCsel 8,33). Tartalmilag új elem, hogy ez a kijelentés szorosan egybekapcsolódik az Isten országáról szóló eszkhatológikus örömüzenettel: ezeket a szavakat ui. Mária, Jézus Krisztus leendő édesanyja mondja. Jézus maga a megaláztatottság útját vállalja és járja végig (Mt 11,29). Ezért figyelmeztet: »aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik« (Mt 23,12; vö. Lk 14,11; 18,14). Amikor Isten az alázatos embert felemeli, akkor ezt nem azért teszi, hogy az testvérei fölött uralkodjék, hanem azért, hogy szolgáljon (Mt 18,4; 23,12; Jak 1,10; 1Pt 1,6). Az alázat tevékeny magatartás, amely a maga beteljesedését a szeretetben találja meg. Ezért soha nem gyengeséget takar (Róm 12,16; 2Kor 10,1; Jak 1,9; 1Pt 5,5kk), hanem szolgálatra késztet. A keresztyénség ennek az életformának a legszebb példáját Jézus Krisztusban találta meg: ő »szelíd és alázatos szívű« (Mt 11,29). Ellentétben a hatalmasokkal, »megalázta magát és engedelmes volt« (Fil 2,8kk; vö. ApCsel 8,33).
VG
