Mezúza
Mezúza A h. mözuzá szó alapjelentése: ajtófélfa. A mózesi törvény rendelkezése szerint bizonyos igéket fel kellett írni az ajtófélfákra és a kapukra (5Móz 6,9; 11,20). A gyakorlatban ezt úgy oldották meg, hogy a kijelölt igéket pergamentekercsekre írták, s ezt a tekercset nevezték, ill. nevezik ma is mezúzának.
A mezúzára az 5Móz 6,4-8 és a 11,13-21 verseit kell felírni. Az 5Móz 6,4-8 az ún. sömá-t, Isten egyetlenségének a megvallását, a szeretet parancsát, a törvény melletti elkötelezést, a törvény tanulása és tanítása parancsát tartalmazza. Az 5Móz 11,13-21 engedelmesség esetére az áldások, engedetlenség esetére ítéletek ígéretét, kijelentését tartalmazza. A mezúza tehát ígéret, figyelmeztetés és hitvallás. A házba bemenőknek és a házból kimenőknek tudniuk kell, hogy csak az Úr az Isten, s csak a hit, engedelmesség útján van áldás, megmaradás.
A pergamentekercset összecsavarták, s külsejére a saddáj (Mindenható) szó mássalhangzóit írták (sdj). A tekercset fa- vagy fémtokba helyezik. A tokon egy kis nyílást készítenek, úgy, hogy a Saddáj olvasható legyen. A mezúzát minden lakott helyiség ajtófélfájára fel kell szegezni, mégpedig úgy, hogy a helyiségbe bemenő a jobb kezével érinthesse. Gyakran előfordul, hogy a mezúzát nem az ajtófélre szegezik, hanem az ajtófél mellett befalazzák. Ez esetben a tokon nincs nyílás.
