Muratori-kánon
Muratori-kánon Az ÚSZ kánonikus iratainak legkorábbi listája. Felfedezőjéről és első kiadójáról lett elnevezve.
A lista töredékes, hiányzik az eleje és a vége. A fennmaradt 85 sor mondat közepén kezdődik, a második evangélistával, Márkkal. A vége pedig heretikus iratok felsorolása, mely abrupt módon, hamar megszakad. A szöveg nem ad semmilyen felvilágosítást a szerzőről, a keletkezési időről vagy helyről. Az sem egészen nyilvánvaló, hogy milyen összefüggésben állott eredetileg a lista. Nehezíti a helyzetet, hogy latinsága oly mértékben barbár, elnagyolt és íráshibákkal teli, hogy több mondat esetében nem egészen bizonyos az értelmezés.
A Muratori-kánon a Ny-i egyházban keletkezett, nem sokkal a 2. és 3. szd. fordulója előtt, és a 2. szd.-i, döntő jelentőségű kánonviták normaadó lezárási kísérletének tekinthető. A jelenlegi lista mindenesetre csak egy feltételezhetően g. nyelvű szöveg gyenge latin fordítása lehet. Nyilvánvalóan magánjellegű munka, leírója határozottan katolikus-egyháziasan gondolkodó teológus. Leginkább azokra a prológusokra emlékeztet, amelyek a legrégibb B-i kéziratokban az olvasót eligazítják (legkorábbi példa Markion prológusa a páli levelekhez).
A lista az ÚSZ-i kánon részeiként a következő iratokat sorolja fel: a 4 ev, az ApCsel, 13 páli levél; a pásztori levelek csak a Filemon levél után következnek, és mint »magánjellegű« iratoknak különleges bizonyításra van szükségük, hogy miért vannak a kánonban; a katolikus levelek laza függeléknek tűnnek (csak a Júd-et, ill. két vagy talán három jánosi levelet említ). Nem említi az 1Pt-t, viszont egészen különös módon ide tartozónak mondja a Salamon bölcsessége c. művet. A listát két apokalipszis zárja, a János és a Péter apokalipszise. Megemlíti, hogy a Péter apokalipszisével szemben néhány hittestvér fenntartásokkal él. A Hermász Pásztorát egyértelműen kizárja (szabad olvasni, de nyilvános keresztyén istentiszteleten nem szabad használni). Végül felsorol néhány eretneket (Markion, gnosztikus szekták, montanisták stb.), akiknek az iratait egyáltalán nem szabad az egyházban használni.
Nem kétséges, hogy a lista a mértékadó ÚSZ-i kánont akarja feljegyezni. Csak a Péter apokalipszise esetében mutat kétséget, míg a Hermász Pásztorát határozottan elutasítja, a Zsid-et pedig meg sem említi. (Ld. még KÁNON)
VG
