Nyugalom
Nyugalom 1. Fogalma. Testi és lelki békés, nyugodt, zavartalan állapot. A kifejezésére használt B-i szavak (h. nóah, mönuhá, sábat, g. áneszisz, katápauszisz) jelentése sokrétű. Hangsúlyos bennük a feloldódás, megkönnyebbülés, fellélegzés, felüdülés, megnyugvás.
2. Külső. Isten világteremtő munkája után a hetedik napon megnyugodott (1Móz 2,2). Az ember életéhez is hozzátartozik a munka, a tevékenység, de a nyugalom is, ezért rendelte Isten a nyugalomnapot (2Móz 20,8kk). A földnek is nyugalmat kellett adni minden hetedik és ötvenedik esztendőben. Az ötvenedik esztendő, az örömünnep éve felszabadulást jelentett minden teher, iga alól (3Móz 25,1kk.8kk). A bűn miatt az ember élete tele van küzdelemmel, mindenféle nyugtalansággal (Jób 7,1; 14,1), betegséggel, fájdalommal, ellenség és gonosz emberek támadásaival. Isten áldása és kegyelme, amikor mindenben, minden felől nyugalmat ad (5Móz 12,10; 2Sám 7,11; 2Krón 14,6; Eszt 9,22). A messiási ígéretek között van, hogy Isten népe gondtalan nyugalomban él (Ézs 32,18).
3. Belső. Az embernek nem csak külső nyugalomra van szüksége, hanem belsőre, a szív és lélek nyugalmára is. A keresett és vágyott nyugalmat csak Istennél találhatjuk meg (Jer 45,3; 2Kor 2,12kk; Zsolt 62,2). Isten mindenkinek felkínálja a nyugalmat (Ézs 28,12; Mt 11,28). Az ember feladata, hogy Istennél keresse a nyugalmat, hallja meg hívó szavát (Jer 6,16). Az igazi lelki nyugalom az Istennel és Jézus Krisztussal való közösségben van a Szentlélek által (Jn 14,27; 1Pt 4,14).
4. Hely. A nyugalmat gyakran valamilyen helyen adja Isten. A B gyakran nevezi nyugalomnak, nyugalom helyének az ígéret földjét (5Móz 3,20; 12,9; Józs 1,13.15). Az asszony nyugalmat talál férje otthonában (Ruth 1,9; 3,1). A templom Isten földi nyugvóhelye (2Krón 6,41; Zsolt 132,8). Isten országában, az Atya házában örök nyugalom vár (Jn 14,1kk; 2Thessz 1,7; Zsid 4,1kk; Jel 14,13; 2l,1kk).
NA
