Pásztori levelek
Pásztori levelek A CORPUS PAULINUM körébe tartozó iratok közül a TIMÓTEUSHOZ ÍRT ELSŐ ÉS MÁSODIK LEVÉL, valamint a TlTUSZHOZ ÍRT LEVÉL összefoglaló megjelölése. A 18. szd.-ból eredő megjelölés alapja a levelek tartalmában van: ezek, bár konkrétan megnevezett személyekhez szólnak, nem magánjellegűek, hanem a gyülekezetek életére vonatkozó pásztori jellegű intelmeket tartalmaznak, ideértve az egyházkormányzásra vonatkozó tanítási elemeket is.
A levelek címzettjei Pál közeli munkatársai voltak. TIMÓTEUSról mind az ApCsel, mind a páli levelek több helyen szólnak, nevét említi a Zsid 13,23 is. TITUSZról az ApCsel nem tesz említést, de a páli levelek róla is közölnek adatokat.
A pásztori levelekkel kapcsolatban bizonytalanságok vannak a szerző személyét, a keletkezés módját és idejét illetően. A bizonytalanságok fő okai: l. A levelekben található, a keletkezés körülményeire vonatkozó utalások nem illeszthetőek bele Pál életének az ApCsel-ből ismert kereteibe (1Tim 1,3; 3,14; 4,13; 2Tim 1,15kk; Tit 1,5kk). 2. A pásztori levelek nyelvezete, szóhasználata, illetve egyes kifejezések teológiai értelmezése különbözik a többi páli levélétől. 3. A levelekben tükröződő gyülekezeti helyzetkép Pál koránál későbbinek, kb. a Kr. u. 1-2. szd. fordulója körülinek felel meg, és korai katolikus jellegzetességeket mutat. 4. Bizonyos adatok, illetve azok hiánya arra enged következtetni, hogy e levelek meglehetősen későn kerültek be a páli levelek gyűjteményébe, és ezzel együtt a kánonba.
A fentiekben elmondottaknak megfelelően a pásztori levelek keletkezésére vonatkozóan többféle feltételezés létezik:
1. A Pál apostol szerzőségét valló felfogás szerint a levelek Pál életének az ApCsel 28,30k-ben leírtak utáni korszakában keletkeztek. Az egyházatyák irataiban találhatóak olyan utalások, amelyek valószínűsíteni látszanak a pásztori levelekben tükröződő eseményeket. A páli szerzőséget alátámasztani látszik, hogy a levelekben tükröződő gyülekezeti helyzetkép valóságosnak tűnik, és a levelek belső adatai között a legcsekélyebb ellentmondás sem ismerhető fel.
2. Áthidaló elmélet, amely szerint nem Pál ugyan a közvetlen szerző, hanem valakinek elmondta (tehát nem diktálta!) a levelek mondanivalóját, aki azt azután a maga megfogalmazásában írta le. Ez magyarázatot adna a nyelvi eltérésekre, de érthetővé tenné a személyes hangvételt, sőt az olyan egészen magánjellegű mondanivalót is, mint a 2Tim 4,9kk. Ugyanebbe a kategóriába tartozik az a felfogás is, amely szerint a pszeudonim szerző eredeti páli levéltöredékek felhasználásával szerkesztette volna a maga iratait. Megjegyzendő, hogy ennek az elméletnek az alátámasztására nem lehetséges páli és nem-páli levélrészletek egzakt elkülönítése.
3. A páli szerzőséget teljesen elvető elméletek hivatkozási alapját a fentebb, a levelekkel kapcsolatos problémákra vonatkozóan leírt szempontok képezik. Ezeknek az elméleteknek többféle feltételezésük van a szerző kilétére vonatkozóan, ezek azonban nem bizonyíthatóak. Leggyakrabban csak arra a megállapításra szorítkoznak, hogy a Kr. u. 1-2. szd. fordulóján élt személyről van szó, aki a páli teológiát a maga korához alkalmazta.
A levelek keletkezési idejének az elméleteknek megfelelően a 61-64. közötti éveket, a századfordulót, esetleg a 2. szd. közepét tartják, és a keletkezési helyre nézve is több feltevés van.
SzCs
