Pecsét, lepecsétel
Pecsét, lepecsétel 1. A régészeti leletek tanúsága szerint a pecsét már a Kr. e. 3. évezredtől ismert Mezopotámiában és Egyiptomban. Szerepe elsősorban jogi természetű: aláírás helyettesítésére vagy hitelesítésére használták, emellett azonban néha egy irat titkosságát volt hivatott biztosítani, sőt az is előfordult, hogy a tulajdonjogot fejezte ki.
A pecsétnek az ókorban két formája volt ismeretes: a ma már nem használatos hengeres, és a mindmáig használt kerek-ovális formájú. Használták már abban a korban pecsétgyűrű formájában is. Egyiptomban pedig szkarabeusz-formában. Anyaga általában féldrágakő vagy drágakő, akkoriban ritkábban fém. A vésete kép, jelenet, írás vagy éppen ezek kombinációja. Néhány jellemző bibliai említése:
Júda zálogul adja pecsétnyomó gyűrűjét (1Móz 38,18). József kezén ott a fáraó pecsétnyomója, ezzel hirdetve József rangját és megbízatását (1Móz 41,42). A pecsétgyűrű vésésének technikáját említi a 2Móz 28,11, míg a Jób 38,14 arról szól, hogy az agyag formálódik a pecsét alatt.
(Megjegyzendő, hogy az ÚF nem minden esetben a pecsét szót használja, hanem a kontextusnak megfelelően jelet, bélyeget is.)
2. A lepecsételés célja valaminek a hitelességét, igaz voltát, vagy a már említett titkosságát bizonyítani, biztosítani, ugyanakkor birtokviszonyt is igazolni - ez utóbbi azután jelképes kifejezésekben élt tovább.
a) Hitelesítő szerepe látható Jeremiás esetében, aki egy szerződést lepecsétel és tanúkkal hitelesít (Jer 32,10k). Részben hitelesítésül, részben a titok megőrzése érdekében használja Jezábel Aháb király pecsétnyomóját, amikor Nábót megölésére utasítja Jezréel véneit (1Kir 21,8).
A pecsételésnek Jézus Krisztus életében is jutott fontos szerep: a feltámadásától félő ellenfelei lepecsételték sírját, abban reménykedve, hogy ezzel megakadályozhatják a sír megnyílását (Mt 27,66).
b) A próféták nemegyszer lepecsételték a vett és leírt isteni kijelentést, részben azért, hogy méltatlanok ne férjenek hozzá, részben ezzel biztosítva fennmaradását megfelelő időre (Ézs 8,16; Dán 12,4; Jel 10,4). A Jel kv.-e 5., 6. és 8. részében olvashatunk a lepecsételt isteni végzésről, és hogy amikor a pecséteket a Bárány feltöri, megkezdődik a titkos akarat nyilvánvalóvá válása és kibontakozik a végidők drámája.
c) A pecsét viselése tulajdonjogot, hovatartozást is kifejezhet: az Énekek 8,6 a menyasszony és vőlegény összetartozását így fejezi ki: tégy engem mint pecsétet a szívedre. Konjáhú (Jójákin) király elvettetésekor ez olvasható: ha pecsétgyűrű volnál is jobb kezemen, onnan is lehúználak (Jer 22,24). Zerubbábelnek pedig éppen kiválasztottságát jelenti: olyanná teszlek, mint a pecsétgyűrű (Hag 2,23).
3. Végül néhány átvitt értelmű, jelképes jelentést hordozó előfordulás: a Róm 4,11 szerint a körülmetélkedés a hit igazságának pecsétje. A korinthusi gyülekezet Pál apostolságának pecsétje (1Kor 9,2). A Szentlélek az örökség záloga, a híveket eljegyző pecsét (Ef 1,13). A szilárd Istenhez tartozás ezzel pecsételődik meg: ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja (2Tim 2,19). A Jel 7,3 és 9,4 szól azokról, akik Istennek elpecsételtek, illetve homlokukon viselik Isten pecsétjét.
HP
