Polgárjog
Polgárjog 1. Fogalma. Valamely város, állam, ország, birodalom polgárát megillető jogok összessége. Az ÓSZ-ben nincs rá külön héber szó. Az ÚSZ-ben a g. politeia, egy esetben pedig a politeüma (Fil 3,20) fordításaként található.
2. Az ÓSZ-ben. Az ÓSZ rendelkezései szerint teljes polgárjog az Izráel népközösségéhez tartozó ország szülöttét, a bennszülöttet illette meg. A teljes jogú polgárnak joga volt a szabadsághoz, a földhöz és a kultuszhoz. Ha valaki, Izráelen belül, elveszítette a szabadságát, a szombatévben vissza kellett kapnia (5Móz 15,12kk). Az eladósodás miatt elveszített földet az örömünnep évében vissza kellett adni (3Móz 25,8kk). A kultuszhoz való jogot bizonyos esetekben végleg el lehetett veszíteni (5Móz 23,2). Ezek a rendelkezések elsőrenden a férfiakra vonatkoznak. A szó teljes értelmében vett teljes jogú polgár a mózesi törvények értelmében csak férfi lehetett. Kivételt képeztek azok a nők, akiket Isten valamilyen különleges szolgálatra elhívott, Lelkével felkent (pl. Debóra, Hulda). Joguk volt a nőknek is, a család rendjén belül, a szabadsághoz, a földhöz és a kultuszhoz is, kivéve a papi szolgálatot. A kultuszból csak a későbbi időkben szorították ki egyre jobban őket (ld. NŐ). Az idegenek és jövevények esetében a mózesi rendelkezések, ha nem is mindig szembetűnően, különbséget tesznek az élet profán és kultuszi területe között. A profán élet területén egy törvénye volt az ország szülötteinek és az idegeneknek (3Móz 19,34; 4Móz 9,14; 15,29k). Kultuszi vonatkozásban teljes joggal csak olyan idegen rendelkezhetett, aki körülmetélkedett (2Móz 12,48; 4Móz 9,14). Bizonyos áldozatokat, a mózesi előírásoknak megfelelően, idegenek is bemutathattak (4Móz 15,14k.29k). Az edómiak és az egyiptomiak harmadik nemzedéke teljes jogot kaphatott (5Móz 23,8k). A fogság után, a diaszpórákban és az idegen uralmak alatt, sok izráeli igyekezett megszerezni más országok polgárjogát.
3. Az ÚSZ-ben. Pál apostol Filippiben (ApCsel 16,37kk) és a jeruzsálemi várban (ApCsel 22,25kk) hivatkozott arra, hogy római polgár, valamint Fesztusz előtt élt a római polgároknak azzal a jogával, hogy a császárhoz fellebbezhetnek (ApCsel 25,11k). Az ÚSZ-ben egyébként a polgárjog főleg teológiai értelemben szerepel. Azoknak, akik Krisztusban hisznek, mennyei polgárjoguk van (Fil 3,20), s a pogányokból lett hívők minden tekintetben egyenjogúak Izráel társaságával (Ef 2,12k.19kk). Férfiak és nők egyenrangú és egyaránt teljes jogú polgárai Isten országának (Gal 3,28).
NA
