Poligámia
Poligámia G. kifejezés, többnejűséget jelent. Az ÓSZ-ben több ízben is találkozunk a többnejű házasság intézményével. Az ókori Izráelben is törvényesen elfogadott házassági formának számított, noha az ideális házasság mindig megmaradt monogámnak. Többfeleségű férfi volt pl. Jákób (1Móz 29,15kk), Ézsau (1Móz 36,1kk), Gedeon (Bír 8,30) és a legtöbb király (2Sám 3,2k: Dávid; 1Kir 11,3: Salamon; 2Krón 11,21: Roboám; 2Krón 13,21: Abijjá; 2Krón 24,3: Jóás stb.). A törvénykönyvek is feltételezik a többnejűséget (2Móz 21,10; 5Móz 21,15k). A többnejűség egyik motivációja a több gyerek utáni vágy. A gyermekek között különleges tiszteletben részesültek a fiak. Uralkodóházak esetében a poligámia a hatalom és a gazdagság jele volt. A fogság utáni zsidóságban is megmaradt a poligámia. Bizonyos irányzatok azonban a monogám házasságideált képviselték és harcoltak a poligámia ellen. Elsősorban az 1Móz 1,27-re és az 5Móz 17,17-re hivatkoztak. Különösen a prófétai irodalom használta Isten és Izráel viszonyának ábrázolására a házasság képét. A prófétai teológia mindig a monogám házasságot tekintette ideális házasságmintának (Ézs 54,5kk; Jer 2,2; 3,8k; 9,2; Ez 16,7-14; Hós 2,3).
Jézus a prófétai hagyományt követi, amikor az 1Móz 1,27-re és a 2,24-re hivatkozva a monogám házasságot állítja ideálként az emberek elé (Mt 19,4k). Az ÚSZ egyébként nem reflektál a monogámia-poligámia kérdéskörére, de nyilvánvaló, hogy Jézushoz hasonlóan a monogám házasságot tartja szem előtt, amikor házasságtörés és válás témáját tárgyalja (Mt 5,32; 19,9 par). Az ÓSZ-i Isten és népe viszonylathoz hasonlóan Krisztusnak és egyházának a kapcsolatát is a monogám házasság fejezi ki (Ef 5,22kk; Jel 19,7k; 21,2.9).
