Prostitúció
Prostitúció Házasságon kívüli nemi kapcsolat. Különbséget kell tenni kultikus és profán prostitúció között. A prostitúció gyökerei a praehistorikus időbe nyúlnak vissza, sok vonatkozása tisztázatlan. Jelentős különbségek vannak az ókori K-i és a g.-római kultúrkör prostitúciója között.
A kultikus prostitúció esetében különbséget kell tenni az egy alkalomra szorítkozó és a tartós prostitúció között. A tartós prostitúciót a hierodúlák gyakorolták, keresményük az istennő templomát illette meg. Különösen a K-ázsiai anyaistennők kultuszaiban volt gyakori, de ismerős volt Szíriában és Egyiptomban is. A kánaáni kultuszokból lett ismert az izráeli vallásban. G. területen a szakrális prostitúciót elvetették, egyedül Korinthusban és Athénban volt divatos, feltételezhetően a K-i kereskedelmi kapcsolatok miatt.
Az ÓSZ-ben az 1Móz 38,21k mutatja, hogy kultikus paráznák (qödésah), kánaáni hatásra, Izráelben is voltak (vö. 1Kir 14,24). Ászá király idejében a kánaáni magaslatokat lerontották, a kultikus paráznákat pedig kiutasították az országból (1Kir 15,12). A megmaradtakat Jósáfát király űzte el (1Kir 22,47). 100 évvel később Hóseás próféta feddte a paráznákat, akik szégyenkezés nélkül szaporodtak az országban (Hós 4,14). A deuteronomista törvény megtiltja, hogy izráelita leány vagy férfi paráznává legyen. Aparázna nő vagy férfi keresményét semmilyen fogadalom címén nem volt szabad az Úr házába vinni. A kultikus paráznaság még a jeruzsálemi templomi kultuszt sem kímélte, ezt mutatják Jósiás király kemény intézkedései (2Kir 23,7). Érdekes módon a krónikás történeti mű parallel helyei már egyáltalán nem tesznek említést kultikus prostitúcióról, mint ahogyan a LXX is kerüli a kultikus prostitúció megnevezést. (Ld. még KULTIKUS PARÁZNA)
