Rágalmazás, rágalom
Rágalmazás, rágalom A rágalom rosszindulatú beszéd, amit valakinek a háta mögött mondanak abból a célból, hogy az illetőnek ártsanak, vagy rossz hírét keltsék. A rágalom tartalma lehet valótlanság (Péld 10,18), de lehet valóságtartalma is; ez esetben egyoldalú beállításról, vagy a megrágalmazott érdekeit sértő titok feltárásáról van szó (Péld 11,13; 20,19). A rágalom kritériuma tehát nem annak igazságtartalmában van, hanem abban, hogy arra a megrágalmazott nem tud felelni, illetve ellene nem tud védekezni.
A rágalom alapvetően sérti a megrágalmazott egzisztenciális érdekeit, olyannyira, hogy a mózesi TÖRVÉNY a rágalmazás tilalmát az ölés tilalmával együtt mondja ki (3Móz 19,16). Dávid figyelmen kívül hagyja a Mefibósetet szolgája részéről ért rágalmakat, és megkegyelmez neki (2Sám 19,28). A zsoltárokban több helyen ítélet hangzik a rágalmazókkal szemben (pl. Zsolt 101,5; 140,12). Isten sátrának vendége az lehet, aki nem rágalmazó (Zsolt 15,3). A rágalmazás hátterében a rágalmazó negatív jellembeli tulajdonságai ismerhetőek fel. A rágalmazás oka a gyűlölet és az ostobaság (Péld 10,18k), a hűtlenség (Péld 11,13k), a fecsegő hajlam (Péld 20,19). Célja az ártó szándék (Jer 6,28; 9,3; Ez 22,9). A rágalmazás elterjedése Izráel romlottságának következménye. Isten azonban meg fogja szabadítani Izráelt a róla rágalmakat terjesztő népek kezéből (Jer 36,3).
A rágalmazást az ÚSZ is elítéli. Róm 1,30kk szerint az Isten elleni legsúlyosabb vétkek közé tartozik. Aki rágalmaz, az a törvény felett ítélkezik (Jak 4,11). A gyülekezet belső életét a legsúlyosabban veszélyezteti a rágalmazás (2Kor 12,20; 1Pt 2,1). A keresztyéneknek úgy kell élniük, hogy az őket rágalmazók megszégyenüljenek (1Pt 2,12).
SzCs
