Ragaszkodás
Ragaszkodás H. d-b-q, g. kollaó. Jelentése: »szorosan társulni, bensőségesen kapcsolódni valakihez«, »hűségesen követni«. Használatos embernek emberhez és embernek Istenhez való kötődésének, szoros kapcsolatának a kifejezésére.
A teológiai szóhasználatban a legfontosabb az Istenhez való ragaszkodás kifejezése: »ragaszkodik hozzád lelkem« (Zsolt 63,9; vö. még 5Móz 4,4; 10,20; 11,22; 13,5; 30,20; Józs 22,5; 23,8; 2Kir 18,6; ld. még a Jer 13,11-ben és a Zsolt 91,14-ben egy másfajta képes beszéddel kapcsolatban). Néha a »szeretni« igével (c-h-b) párhuzamosan használatos (1Móz 34,3; 1Kir 11,2; Péld 18,24).
Személyekkel kapcsolatban fontos hely az 1Móz 2,24: a férfi elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez. Másik fontos hely a Ruth történetében van: Ruth ragaszkodott anyósához és nem fordult vissza (Ruth 1,14.16).
Az ÚSZ-ben a teológiai szóhasználat már nincs meg, az 1Móz 2,24 játszik csupán nagyobb szerepet (vö. Mt 19,5; Mk 10,7; Ef 5,31). A Zsid 4,14 »ragaszkodjunk hitvallásunkhoz« felhívásában a krateó (»szilárdan megtartani«) ige szerepel.
