Római gyülekezet
Római gyülekezet Közvetlen adatunk az ÚSZ korából nincsen a római gyülekezetről, csupán közvetett utalások vannak, mindenekelőtt a Róm levélben. Így keletkezéséről, alapítójáról vagy az alapítás időpontjáról sem tudunk biztosat mondani, de éppígy összetételéről vagy jellegéről sem.
Időrendben az első adatunk Suetonius (igaz, későbbi) feljegyzése Claudius császárnak a zsidókat kitiltó rendeletéről: a zsidókat, akik Kresztosz felbújtására állandóan zavarogtak, Rómából kitiltotta. Ez az ediktum Kr. u. 49-ben született. A Kresztosz név minden valószínűség szerint Krisztus akar lenni, de így Rómában nem ismert, ezért módosulhatott az érthetőbb Krésztosz formára (= jóságos, kedves). Akvila és Priszcilla ekkor távozott Rómából Korinthusba. Claudiusnak kapóra jött a zavargás, így legalább le tudott számolni az egyre szaporodó, és számára nem kívánatos zsidók jelenlétével. A rendelet valószínűleg egyesületi joguk megtagadását fejezi ki - ami sokkal nehezebbé tette a zsidók helyzetét.
Ebből a tényből két következtetés adódik. Kr. u. 49 előtt számos keresztyénnek kellett Rómában élnie, és a zavargások sem kevés ideig tarthattak, így a gyülekezet megalakulása legalább már a 40-es évek közepén valószínű. A másik Akviláék kivándorlásából következik: együtt éltek a zsidókkal a keresztyének, nyilván csatlakozva azoknak a zsinagógákhoz kötődő szervezetéhez - Rómában ugyanis nem volt egységes zsidó diaszpóra, hanem egyes zsinagógák körül csoportosultak, és ezek laza kapcsolatban álltak egymással.
A gyülekezet alapítása minden bizonnyal a Jeruzsálemben járt zarándokok műve. Az ApCsel 6,9 szerint külön zsinagógája volt Jeruzsálemben a libertinusoknak. Még Pompeius vitt magával sok hadifoglyot Rómába Kr. e. 61-ben, ezeket azután felszabadították, az említett zsidók ezeknek utódai lehettek. A hagyományban ugyan Péter neve szerepel alapítóként, azonban Pál többször kifejezetten említi, hogy nem dolgozott mások munkaterületén (Róm 15,20; 2Kor 10,15); míg a Gal 2,7 azt is kijelenti, hogy Péterre a körülmetéltek közötti evangéliumhirdetés bízatott (igaz, ellentétben az ApCsel 15,7-tel). Az 1Kor 9,5 sem beszél Péter útjainál gyülekezetalapításról. Római Kelemen ír Péter és Pál római mártíromságáról (5,2-7), de Péter korábbi római útjáról semmit nem mond. Ugyanígy hallgat erről Ignatiusnak a rómaiakhoz írott levele (4,3).
Pál Akviláéktól hallhatott először a római gyülekezetről, erre utalhat a Róm 1,10 és 15,22 megjegyzése: jó néhány esztendő óta vágyódom utánatok. Akviláék bizonyosan keresztyénként érkeztek Korinthusba, mert az 1Kor 16,15 szerint Akhája első keresztyéne Sztefanász volt.
Kr. u. 54-ben meghalt Claudius, de rendelete ekkor már jórészt hatálytalan volt. Halála után pedig Nero zsidó felesége, Poppea befolyása újra sok zsidót vonzott Rómába. Így a levél írása idején a gyülekezetben újra egymás mellett élnek zsidók és pogánykeresztyének - valószínűleg már a zsinagógai szervezettől különválva -, ez derül ki Pál Róm levele soraiból. Az ApCsel 28-ból is tudjuk, hogy a zsidóság újra szervezett életet élt az apostol fogsága, tehát a 60 körüli években.
A gyülekezet jellegét ez a kettősség határozta meg, és egyben a Róm levél jellegét is. Az egész levél mintha kifejezetten pogánykeresztyéneknek íródott volna, legalább vö. l,5kk; 1,13; 15,15kk; 9,3 stb. Ugyanakkor a levél sok utalása és mondanivalója elképzelhetetlen komoly zsidókeresztyén jelenlét nélkül: 1,3; 3,24; 4,25 és a nagy perikópa Izráelről a 9-11. részekben.
A Róm 16 bevezetéstani problémák miatt a gyülekezet jellegét nem segít meghatározni, ugyanis nem biztos, hogy a Róm levélnek kezdettől szerves része ez a fejezet.
HP
