Rút, rútság
Rút, rútság Az, ami lényegéből eredően vagy külső megjelenéséből fakadóan az emberből undort, utálkozást, idegenkedést vált ki. A szó erkölcsi értelemben is használatos. Külső megjelenése alapján rútnak mondja a B a fáraó álmában megjelenő hét sovány tehenet (1Móz 41,3k.19-21), Jahve Szolgáját, akitől az emberek iszonyodtak (Ézs 52,14). A B rút, utálatos dolognak tartja a mezítelenséget, s ezért a nemi szervek, a szeméremtest fölfedése a legmegszégyenítőbb büntetésnek számított Izráelben (Ézs 47,3; Ez 16,37kk; Hós 2,12; Náh 3,5; Jel 3,18). Rútságnak, utálatosságnak minősül mindenféle nemi eltévelyedés (5Móz 22,5; 24,4; Róm 1,24-28; Ef 5,3k.12), nemi erőszaktétel (1Móz 34,5; 2Sám 13,13), valamint a paráznaság, vagyis az öncélú, válogatás nélküli felelőtlen nemi kapcsolat férfi és nő között (1Kor 5,1; Kol 3,5; 1Thessz 4,3). Azonban a B nemcsak a nemi élet eltévelyedéseit és az azzal való gátlástalan visszaélést, hanem a hitbeli eltévelyedéseket, a bálványimádást is rút, utálatos cselekménynek tartja (5Móz 7,25kk; Zsolt 97,7; Dán 9,27; 11,31).
A külső, kultikus tisztaságot életszentség híján rútságnak tekinti Isten (Péld 30,12). Ezért kell kerülni az öntelt gőgöt, a felfuvalkodottságot (Péld 16,5), a hitelképtelen, csalárd beszédet (Péld 12,27), az álnokszívűséget (Péld 11,20), a hazugságot (Péld 17,15), a másik szándékos megkárosítását (Péld 20,10), a képmutató kegyességet (Péld 28,9).
A rút, utálatos viselkedés magára vonja Isten ítéletét (Jel 21,8.27).
DI
