Simeon éneke
Simeon éneke A Lk 2,25-35-ben olvasható magasztaló ének (az egyházi szóhasználatban: Nunc dimittis). Az agg SIMEON énekelte, amikor a 8 napos gyermek Jézust bemutatták a jeruzsálemi templomban. Mária, Jézus édesanyja, a törvény előírása szerint, tisztulása után (vö. 3Móz 12,2kk) vitte fel Jézust, hogy elsőszülött fiúgyermekéért »áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: egy pár gerlicét, vagy két galambfiókát« (Lk 2,24; vö. 3Móz 12,8). Az evangélista azonban az ÓSZ-i törvény előírásairól csak mellékesen tesz említést (pl. az anya tisztulását is csak mellékesen említi), Jézus törvény szerinti megváltásáról pedig teljesen hallgat. Helyette az elsőszülött gyermek »bemutatásáról« beszél (22. v.). Az eseményt tehát az 1Sám 1,11.21-28 fényében akarja láttatni (2Móz 13,2.12.15): Jézust nem »megváltják« a szülők Istentől, hanem Sámuelhez hasonlóan neki ajánlják fel. A gyermek születésének eseményét a Lélektől eltelt Simeon értelmezi prófétai módon. Simeon igaz, és istenfélő férfiú, aki várta az »Izráel vigasztalását«, azaz a Messiás eljövetelét. A Lélektől kapott kijelentés alapján tudta, hogy az még életében eljön. Jézus és Simeon találkozása nem csupán az újszülött gyermek és az élettől búcsúzó agg találkozása, hanem a várakozási idő átér a messiási korszakba: az öreg próféta felismeri az újszülöttben a Messiást és magasztaló éneket énekel. Az ének a messiási kort meglátó öreg szemek dicsérete: »Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek« (Lk 2,29-32). Az ének három kétsoros strófából áll, irodalmi formája szerint a haldokló zsidók utolsó szavaira hasonlít. Simeon Isten szolgálatában tudta eddig magát. Most Isten e szolgálatból békében bocsátja el, mivel azt látta, amire »próféták és királyok« is hiába vágyakoztak (Lk 10,23k). A messiási üdvösséget Izráelben és Izráel számára készítette Isten. Ez az üdvösség azonban univerzális: a pogány népek nem csupán szemlélők, hanem a maguk módján ők is részesednek belőle (vö. 3,6). A Messiás világossága úgy jelenik meg a pogány népek számára, hogy ezáltal megkapják a szükséges kijelentést, amely kimenti őket a sötétségből és az Istenről és népéről alkotott hibás nézeteik rabságából. Ezáltal részesednek Izráel dicsőségéből (doksza) Izráel népe tehát az a hely, ahol Isten dicsőséges világossága megjelenik és ahol az üdvösség valósággá válik. Csak Izráel közvetítésével lehet üdvössége a pogányoknak. Ezért magasztalja Istent a már kész üdvösségért.
VG
