Simon
Simon Héber eredetű személynév. Jelentése: meghallgattatás, Isten meghallgatott. Az ÓSZ h. neve - a LXX közvetítésével - a magyarban Simeon formát kapott, az apokrifus irodalom és az ÚSZ viszont - ezek nyomán természetesen a magyar nyelv is - inkább a Simon formát használja. Az ÚSZ azonban ismer Simeon nevű személyeket is (Lk 2,25; ApCsel 13,1). Részletesebben lásd SIMEON címszó alatt.
A Szentírás a következő Simon nevű férfiakat ismeri:
1. Simonnak hívták Jézus egyik testvérét. Rajta kívül még három férfitestvért ismerünk név szerint: Jakab, József és Júdás (Mt 13,55-56; Mk 6,3).
2. Simon a Jóna fia. PÉTER eredeti neve (Jn 1,42).
3. Simon, Jézus tanítványainak egyike. Lukács a zélóta melléknévvel jelöli (Lk 6,15; ApCsel 1,13), bizonyára annak emlékezve és emlékeztetve, hogy elhívása előtt a zélóták pártjához tartozott. Márk és Máté Kananeusnak mondja Simont (Mt 10,4; Mk 3,18). Némelyek szerint ez utalás a származási helyre: Kánából való. Valószínűbb azonban, hogy a sémi Kananeus megfelelője a görög Zélóta fogalomnak (= kedveskedő, buzgó).
4. Leprás Simon. Betániában élő férfi, akit bizonyára Jézus gyógyított meg rettenetes betegségéből. Nem sokkal az elfogatás előtt Jézust tanítványaival együtt vendégül látta (Mt 26,6kk; Mk 14,3kk). Házában egy asszony drága kenetet önt Jézus fejére.
5. Farizeus Simon. A házában vendégeskedő Jézus lábát kenettel megkente és hajával törölgette egy bűnös asszony (Lk 7,36-50). Az eset miatt magában méltatlankodó Simont Jézus a bűnbocsánat és a szeretet összefüggésére tanítja, egyszersmind elmarasztalja a vendéglátási előírások elmulasztása miatt.
»Farizeus Simon« és »Leprás Simon« személyét némelyek azonosnak tekintik. Ezt azonban az események hasonlósága és a névazonosság sem indokolja eléggé.
6. Simon volt a neve az áruló Iskáriótes Júdás apjának (Jn 6,71).
7. Cirénei Simon véletlenül lett szereplője a szenvedéstörténetnek: a mezőről hazafelé tartó férfit a római katonák kényszerítették, hogy vigye Jézus keresztjét (Mt 27,32; Mk 15,21; Lk 23,26). Márk feljegyzi két fia nevét is: Alexander és Rufusz. (Hogy ez utóbbi és a Róm 16,13-ban említett Rufusz ugyanazon személy, az nem mondható ki teljes bizonyossággal. Az viszont valószínű, hogy az evangélium keletkezése idején Alexander és Rufusz a keresztyének körében ismert személyiségek lehettek.)
8. Simon tímár Péter szállásadója volt Joppéban (ApCsel 9,43). A tenger partján lévő háza tetején látta Péter azt a látomást (ApCsel 10,9-16), amely megtanított arra, hogy »nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte az, aki féli őt és igazságot cselekszik« (ApCsel 10,35).
9. Simon, a samáriai varázsló, aki Péternek pénzt ajánlott azért, hogy neki adja a Szentlélek osztogatásának képességét (ApCsel 8,9kk).
KI
