Sötétség
Sötétség H. hósek, g. szkotosz. A B-ban az éjszakával és az alvilággal összefüggő fogalom, a káosz jellemzője. Az ÓSZ hangsúlyozza, hogy Isten a sötétségnek is Ura, mivel azt teremtési rendjébe beillesztette (1Móz 1,2; Ézs 45,7). Ennek ellenére a sötétség a félelemnek (Ám 5,18), a szerencsétlenségnek (Zsolt 23,4), a pusztulásnak (Zsolt 88,7) és a halálnak a képe. Az intertestamentális kori zsidóságban ezért etikai vonásokat is felvesz (sötét út), és gyakran jelöli a gonoszságnak, a Sátánnak és a bűnnek a hatalmi területét. A qumráni iratok tudnak arról, hogy a »sötétség fiaival« küzdenek a »világosság fiai«. Így ezekben a szövegekben a sötétség az etikai-kozmikus dualizmus részévé válik.
Bizonyos értelemben ezekhez a kijelentésekhez kapcsolódik az ÚSZ is, noha itt nincs szó dualizmusról. A sötétség hatalma fölötti győzelem ui. Krisztus halála és feltámadása óta már bizonyos (Jn 1,5; 3,19; 8,12; Róm 2,19; 13,12; Ef 5,8).
