Törvényszegés
Törvényszegés A g. anomia kettős jelentésű: a) ahol (még) nincs törvény, a törvénynélküliség állapota; b) törvényellenes cselekedet, törvényszegés. A B-ban csak a második jelentése fordul elő. A LXX a bűn több héber szinonimáját (cávón, 'áven, pesac, tócébáh) fordítja ezzel. A magyar fordítások viszont az anomia-t fordítják különböző szavakkal.
Pontos meghatározása: »Aki bűnt cselekszik, törvényszegést is követ el, mert a bűn törvényszegés« (1Jn 3,4). Az nem világos, hogy az 1Jn olvasóinak miért kellett ezt hangsúlyozni, talán vagy a bűnt, vagy a törvényszegést nem vették komolyan. Más helyeken is a bűn szinonimája, a szövegből nem tudjuk meg, közelebbről milyen törvény megszegéséről van szó (Róm 4,7; Zsid 10,17). Bűnös állapotra utal (Róm 6,19; 2Kor 6,14; Zsid 1,9), semmiképpen nem a bűntől való szabadságra.
A »törvényszegés emberének« megjelenése az Úr napját előzi meg (2Thessz 2,3). Hogy a kifejezés mit jelent, a következő vers magyarázza meg: a magát Istennek állító Antikrisztus. Ennek ereje már működik (2,7), de még visszatartják.
Elítélendő gonoszságra vonatkozik a Mt 7,23; 13,41 és 24,12-ben, a képmutatók belső gonoszságára Mt 23,28.
A g. anomos szónak szintén kettős jelentése van. a) Aki nem ismeri a törvényt (Róm 2,12; 1Kor 9,21). b) Törvényszegő, gonosz (1Tim 1,9; 2Pt 2,8). Ebben az értelemben jelenik meg a 2Thessz 2,8-ban, mint Krisztus ellensége.
