Ujj
Ujj A végtagok mozgatható végső nyúlványait nevezik ujjaknak. A B általában a kéz ujjait emlegeti, csupán néhány helyen van szó lábujjról (3Móz 14,14.25; 2Sám 21,20).
Az áldozati előírások fontos szerepet szánnak az ujjnak: a vérrel való meghintést mutató ujjával végezte a pap (2Móz 29,12; 3Móz 4,6.17.25.30.34; 8,15; 9,9; 14,16.27; 16,14.19; 4Móz 19,4).
Isten »ujjának« az említésével Isten erejét és hatalmát fejezi ki a B (2Móz 8,15; Lk 11,20; Mk 7,33). Ez a mozzanat is kifejezésre jut akkor, amikor Isten, ill. Krisztus az ujjával ír (2Móz 31,18; Dán 5,5; Jn 8,6.8).
Az ujj bizonyos érzések és gondolatok, esetleg tulajdonságok kifejezésének eszközévé is válhat. Így pl. az ujjal rámutatás valakire elmarasztalást jelent (Péld 6,13; Ézs 58,9), az ujjak összefogása pedig a restség kifejezése (Préd 4,5 vö. Péld 6,10).
Jézus elmarasztalja a farizeusokat azért, mert ujjukkal sem érintik azokat a terheket, amiket másokra raknak (Mt 23,4; Lk 11,46).
Tamás ujjával akar bizonyosságot szerezni Jézus feltámadásáról (Jn 20,25.27).
Az ujj a hosszúságmérés egyik egysége is: 1,85 cm távolságot értettek rajta (Jer 52,21).
