Üveg
Üveg H. zökúkít, g. hüalos.
Az első üvegtárgyak, amiket az ember előállított, üveggyöngyök voltak, ahogyan ezt a Kr. e. 3. évezred utolsó negyedéből származó Egyiptomban, Mezopotámiában megtalált leletek tanúsítják. Az üvegkészítés magasabb fokáról árulkodnak az első üvegedények, amelyek a Kr. e. 2. évezred közepe tájáról származnak és szintén Egyiptomban és Mezopotámiában kerültek elő. Az üveget ekkor még öntötték, és az egyiptomi üvegkészítés a Kr. e. 14. szd.-ban virágzott a legjobban. Ugyanebben az időben Palesztina és Szíria területén viszont alig került elő üveglelet, ui. csak a gazdagok tudták annak árát megfizetni. Ezt erősíti meg a Jób 28,17 is, az ÓSZ egyetlen helye, mely az üvegről említést tesz, ahol az üveg arannyal párhuzamosan szerepel. Ékszert, poharat vagy tálkát állítottak elő üvegből.
A Kr. e. 6-4. szd.-ban kis amfórákat, szelencéket, kancsókat is készítettek belőle, mégpedig nagy számban. A termelés központja Ródosz szigetén lehetett. A római korban pedig új technikája fejlődött ki az üvegkészítésnek: az üvegfúvás.
Az ÚSZ-ben a Jel Isten tróntermét üvegtengerhez hasonlítja (4,6; 15,2), melynek átláthatósága a tisztaságot, ragyogása a pompáját fejezi ki. A szent város, a mennyei Jeruzsálem is üveghez hasonló (Jel 21,18), akárcsak az utcái.
