Vén
Vén H. zákén, g. preszbüsz, preszbütész. Általános jelentésben: a fiatal ellentéte. Az ókori K-i társadalmakban a véneket különösen nagy tisztelet övezte. Izráelben a törzsek és a nemzetségek vezetői voltak, velük közölte Mózes Isten parancsait (2Móz 3,6.18; 4,29; 12; 17,5; 18,12; 19,7k; 34,30kk; 4Móz 16,5 stb.). 70-et kiválasztott közülük, és Isten Lelkét adta rájuk (2Móz 24,1.9; 4Móz 11,16kk). A honfoglalás után a települések vezetői lettek és fontos tevékenységet fejtettek ki a közigazgatásban és a jogszolgáltatásban (Józs 20,4; Bír 9,2; 11,5kk; Ruth 4,2; 1Sám 30,26). A királyság korában sem csökkent a jelentőségük, mivel a király közülük választotta ki tanácsadóit (1Sám 15,30; 2Sám 3,17; 5,3; 17,4.15; 1Kir 12,6; 2Kir 5). A fogságban, az önálló államiság megszűntével, tekintélyük még inkább megnövekedett. Ők lettek a nép vezetői (Ez 8,1; 14,1; 20,1-3). A fogság utáni korban a nép vénei közül választották ki a Nagytanács tagjait (Szanhedrin), akik azután a főpap vezetésével, bizonyos relatív autonómia keretein belül, intézték Isten népének ügyeit. Az ÚSZ-ben a vének a zsidó törvény magyarázói voltak, akik a törvénymagyarázat egész rendszerét hagyták az utókorra (Mt 15,2; Mk 7,3).
A fiatalabbnak tisztelettel illik az idős emberre tekintenie (3Móz 19,32; Jób 32,6k; Péld 16,31; 20,29; Ézs 65,20; Zak 8,4; 1Pt 5,5). Az öregkornak nagy kincse a bölcsesség és a tapasztalat (1Kir 12,6kk; Jób 12,12; ld. ellenben: Jób 21,7; Préd 4,13). A Prédikátor azonban tud az öregkor gyengeségeiről is (Préd 6,1-8; vö. Zsolt 71,9; 1Móz 27,21; 48,10; 1Sám 3,2). A kegyes ember azért könyörög, hogy öreg korában ne hagyja el őt Isten (Zsolt 71,17k). Isten az eszkhatológikus időben megajándékozza a véneket is: álmokat álmodhatnak (Jóel 3,1), és nem lesz olyan öregember, aki ne érne meg magas kort (Ézs 65,20; vö. Zak 8,4).
Az ÚSZ kegyesei már nem a hosszú életben látják életük végcélját, hanem abban, hogy Isten elküldte e világba a Megváltót, és ők találkozhattak vele (Lk 2,25-30; Fil 1,20kk; Zsid 2,9). Természetesen tudták ők is, hogy a hosszú élet Isten ajándéka (Jn 21,22k).
VG
