Vet
Vet A gabonafélék magvának elvetésére Palesztinában általában november és december folyamán került sor, a földet átnedvesítő esők után, a csekély mélységű szántást követően. A vetést végző földműves zsákszerű átalvetőből markolva, kézzel szórta a magot a barázdába. A mózesi törvény előírása szerint nem volt szabad ugyanabba a földbe kétféle magot vetni (3Móz 19,19). Isten ítéletét jelenti, ha a vetést nem követi aratás (Jer 12,13; Mik 6,15). Víz mellett vetni boldogság (Ézs 32,20). A vetést minden hetedik és ötvenedik évben szüneteltetni kellett (2Móz 23,10; 3Móz 25,4kk).
A vetésnek szerepe van a képes és példázatos beszédben is. Aki igazságot vet, hűséget és igazságot arat (Péld 11,18; Hós 10,12). Aki szelet vet, vihart arat (Hós 8,7), aki álnokságot vet, bajt arat (Péld 22,8; vö. Jób 4,8). De könnyes vetést is követhet ujjongó aratás (Zsolt 126,5). A bizalmatlanság és reménytelenség jele, ha valaki nem vet (Préd 11,4).
Az ÚSZ-ben, Jézus példázataiban és tanításaiban is szerepel a magvetés képe. Az igehirdető a jó magot veti (Mt 13,3kk par), az ellenség viszont a konkolyt (Mt 13,24kk). Az isteni gondviselés képe, hogy a madarak nem vetnek, mégis aratnak (Mt 6,26). Az örök élet magvetője Isten (Jn 4,36k).
Átvitt értelemben használja a vetés képét az apostoli tanítás is. A lelki javak vetése az ev hirdetése, ez feljogosítja az apostolt anyagi javak »aratására« (1Kor 9,11). Az adakozás bőkezűsége a bőséges vetéshez hasonló, és bő aratást ígér (2Kor 9,6). A »testi vetés« következménye a pusztulás aratása, a Léleknek történő vetésé örök élet (Gal 6,7k). A test halála hasonló a magvetéshez, amely után a magnak meg kell semmisülnie, hogy belőle új élet sarjadhasson (1Kor 15,36kk; vö. Jn 12,24).
SzCs
