Vétek, vétkezik
Vétek, vétkezik A B eredeti nyelvein több szó írja le a BŰN fogalmát. A »bűn« lehet egyaránt általános fogalom, valamint konkrét bűnök kifejezése. Így átfedés van a bűn és a vétek fogalma között, mivel ez utóbbi is állhat egyaránt általános és konkrét formában. Lehet azonban árnyalatosan különbséget tenni a két kifejezés között. A bűn, átfogó fogalomként, erősebb kifejezés, mint a vétek. Így pl. magyar nyelven csak »bűnesetről«, »eredendő bűnről« beszélhetünk, mert érezzük, hogy a »vétekeset«, »eredendő vétek« erőtelen kifejezés lenne.
Gondot jelent, hogy nem csak a magyar B-fordításban, hanem a B eredeti nyelvein sincs olyan éles jelentésbeli elhatárolás, mely alapján »konkordatív« módon tárgyalhatnánk a fogalmat, azaz csak azt kellene sorra venni, hogy mely szó hol fordul elő, s mindenütt következetesen »bűn« vagy »vétek« szavakkal fordíthatnánk a B-i kifejezéseket. A »vétek« szóval általában a következő h. szavakat fordítják: 'asmáh, 'ásám, »adósság«; cávón, »bűnös, vétkes« - ez ugyan általános bűn-fogalom, de jelölheti azt az állapotot is, melybe az ember a bűn elkövetésével magát belehelyezte; hattá'áh, hattá't, »hibázás«, »elhibázás«, »elvétés«; pesac, »bűncselekmény«, a joggal, törvénnyel való tudatos szembehelyezkedés. Az utóbbi három szót »bűn«-nek is fordítják sok esetben, de »vétek«-nek is fordítható, ahol a rossznak konkrét megcselekvésével van kapcsolatban.
Az ÓSZ-ben a vétek egyik leírása olyan környezetben található, ahol arról olvasunk, hogy miknek az elkövetése után kellett vétekért való áldozatot bemutatni. Megjegyzendő, hogy a »vétekért való áldozat« a h.-ben ugyanaz, mint a hattá'áh, hattá't, »vétek« szavak. 3Móz 4 több esetet is felsorol, melyekben az a közös, hogy valaki nem szándékosan hágja át Istennek egy tilalmát. Itt látható, hogy az Úr Isten törvénye elvárásokat támaszt az ember felé, s ha az ember ezeknek nem felel meg, akkor vétkesnek számít akkor is, ha tettét tudatlanságban követte el. Az Isten akaratának meg nem felelő ember vétkezik: eltéveszti a célt, amire eredetileg rendeltetett. Ugyanennek a gondolatnak a kifejtése a g.-ben a hamartia: az Istentől rendelt cél elvétése. A magyar »vétek« szó is jól ki tudja ezt fejezni, hiszen rokon az »elvét« kifejezéssel.
A hamartia szó az ÚSZ-ben is őrzi e jelentését. Több helyen szinte definíciókat találunk arra, hogy mi mindennek az elvétésére utal. Jelentheti Isten dicsőségének nélkülözését (Róm 3,23); a jó cselekvésének elmulasztását (Jak 4,17); a törvény megszegését (1Jn 3,4). Pál apostol részletesen kifejti, hogy a hamartia uralkodik az emberen, de meg lehet szabadulni ebből a szolgaságból (Róm 6,12kk). Itt a szóhasználat eléri a »bűn« általános fogalmának szintjét. A rokon hamartéma szó nem hordozza ezt a kettős - egyaránt konkrét és absztrakt - jelentést, hanem a vétkezés eredményét fejezi ki (Mk 3,28; Róm 3,25; 1Kor 6,18). A hamartólosz (»vétkes«) szó jelentését segít meghatározni az, hogy több helyen az aszebész (»Istent nem tisztelő«, »hitetlen«) kifejezés mellett áll (1Tim 1,9; 1Pt 4,18) : vétkes az, aki nem adja meg Istennek a neki kijáró hódolatot. Isten angyalai annak örvendeznek, ha a vétkes megtér (Lk 15,10).
Az ÚSZ egyik legközpontibb jézusi példázata, a tékozló fiúról szóló példázat foglalja össze a legkifejezőbben a vétkezés fogalmát. A tékozló (»elveszett«) fiú először magába szállva eltervezi, majd hazamenetelekor el is mondja e szavakat: »Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened« (Lk 15,18.21). Vétke általánosságban az atyjával való közösség elhagyása volt, de konkrét tettekben is megmutatkozott (13. vers). Atyja elleni vétke azonban Isten ellen is vétkezés. A fiúnak mindkettőt meg kell bánnia és vallania (bár a példázatbeli atya Jézus szerint nyilván Isten maga).
Azt, hogy az ember miként véti el az Istentől rendelt célját, más szavakkal is leírja az ÚSZ. Ezek már a konkrét vétkeket jelölik meg, gyakran egy nyelvi kép használatának segítségével.
A h. 'ásám szó megfelelője a g. opheiléma: »adósság«. Legjelentősebb előfordulási helye a »Mi atyánk«, ahol Jézus szavai szó szerint ezt jelentik: »engedd el a mi adósságainkat, amiképpen mi is elengedtük azoknak, akik nekünk adósok« (Mt 6,12). Hogy itt a hamartia egy konkrét megnyilvánulásáról van szó, az látható a mondat Lk 11,4-beli változatában: »És bocsásd meg a mi bűneinket (hamartiasz), mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek (opheilonti)«. Egész életünk Istené; SZERETETtel tartozunk neki.
A vétek megnyilvánulhat abban, hogy nem engedelmeskedünk Isten szavának, akaratának. A g. parakoé (»engedetlenség«) azt jelenti, hogy valaki nem hall meg egy üzenetet, ill. nem hallgat rá, nem engedelmeskedik neki. Így engedetlenkedett Ádám Isten tiltó szavával szemben (Róm 5,19). Az angyalok által hirdetett ige meg nem hallása: parakoé (Zsid 2,2).
Isten akaratának egyik legfőbb kifejezési formája az Ő törvénye. Ezért vétek a törvény áthágása, g.-ül: parabaszisz (vö. Róm 4,15; Zsid 9,15). Mivel a törvényt egy zsidó hagyomány szerint angyalok közvetítették, ezért »az angyalok által hirdetett ige« iránti engedetlenség nem csak parakoé, hanem parabaszisz is (Zsid 2,2). Rokon értelmű kifejezés a »törvénytelenség«, »törvényszegés« (paranomia, 2Pt 2,16; anomia, Mt 23,28), mely általában a törvénnyel való szembeszegülést jelenti (vö. 2Thessz 2,8), de az általános gonoszságot is kifejezheti (Mt 24,12).
Vétek az is, ha valaki a helyes életúton a lépést véti el: »félrelép«, elesik. A g. paraptóma (»elesés«) azt fejezi ki, hogy az ember nem képes azon az úton járni, melyet Isten kirendelt neki (Gal 6,1; Ef 2,1k). Izráel is így »botlott meg« egy időre az Isten üdvterve szerinti úton (Róm 11,11k).
Mivel az Isten és az embertárs elleni vétek - ill. a gyakran rokon értelmű szóval: a »bűn« (hamartia) - »zsoldja a halál«, ezért BŰNBÁNATra van szüksége az embernek a BŰNBOCSÁNAT elnyeréséhez. Ekkor hangzik felé az örömhír: »az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban« (Róm 6,23; vö. 1Kor 15,3).
BP
