Simor Ferenc
Simor Ferenc (Siklós, 1901. nov. 26. – Pécs, 1978. máj. 28.): klimatológus, a földrajztudományok kandidátusa. Középisk.-inak elvégzése után tanítóképzőben szerzett oklevelet, majd a bp.-i tanárképző főisk.-n földrajz, természetrajz és vegytan tárgyakból polgári isk. tanári oklevelet kapott (1923). Pécsett tanított az egy. Földrajzi Intézetének külső munkatársaként. Már mint főiskolás agrometeorológiával foglalkozott. Mo. búza-, rozs-, kukorica- és burgonyatermesztése és az időjárás közötti összefüggéseket kutatta. E pályamunkájával Eötvös József-díjat nyert. 1940-ben a pécsi egy. földrajz magántanára. Rövid ideig Kolozsvárott tanított az egy.-en. Itt látott napvilágot Erdély éghajlatát és mezőgazdaságát tárgyaló két tanulmánya. 1951-ben külső, 1957-ben belső munkatársa a Dunántúli Tudományos Intézetnek. Ettől kezdve kizárólag a kutatásnak szentelte életét. A Mecsek éghajlatával foglalkozott. A Mecsek csúcsán, a Misinatetőn éghajlatkutató obszervatóriumot létesített. A Magy. Meteorológiai Társ. pécsi szakosztályának elnöke volt, majd a társ. t. tagja. Steiner Lajos-emlékéremmel jutalmazták (1958). – M. Pécs éghajlata. I. (Pécs, 1935); Pécs éghajlata. II. (Pécs, 1938); Az advekciós és a sugárzási hatás visszatükröződése a hőmérsékleti anomáliák gyakorisági eloszlásában Magyarországon 1871-1950 (Pécs, 1958); A délkelet-dunántúli hőmérsékleti anomáliák… (Bp., 1958); Adatok a Délkelet-Dunántúl éghajlatához (Bp., 1966); A Mecsek hegység éghajlata (Kéri Menyhérttel, Pécs, 1974). – Irod. Nekr. (Időjárás, 1978. 5. sz.).
