Simor János
Simor János (Székesfehérvár, 1813. aug. 23. – Esztergom, 1891. jan. 23.): esztergomi érsek, bíboros, hercegprímás, az MTA ig. tagja (1867). 1830-ban szentelték pappá, 1844-ben hercegprímási titkát, 1851-ben osztálytanácsos az osztrák császári oktatásügyi min.-ban. Ezután székesfehérvári kanonok, 1857-től győri püspök, 1867-től esztergomi érsek, hercegprímás. 1873-ban bíborossá nevezte ki a pápa. Jelentős szerepet játszott a kiegyezés után az állam és egyház viszonyának akkori rendezésében. – F. m. Egyházi beszédek (Esztergom, 1892). – Irod. Zelliger Alajos: S. J. (Bp., 1886); Kőhalmi-Klimstein József: S. élete és működése (Bp., 1886); Némethy Lajos: Necrologium… (Esztergom, 1889); Walter Gyula: S. hercegprímás emlékezete (Esztergom, 1891).
