csődül
csődül – ‘tódul’. Műveltető szármatéka: csődít.
Bizonytalan eredetű szócsalád; talán a csördül ige alakváltozata. Tény, hogy egy 17. századi szövegben olvassuk: híre csődül (‘kel, terjed’), és nyelvjárásokban nem ritka a híre csördül kifejezés sem. Eszerint a ~ mai értelme másodlagos, és részint a hasonló hangzású tódul hatására alakult ki, részint a csődülő hír meg a hírre csődülő tömeg jelentéselemei keveredtek össze benne.
