csökken
csökken – ‘alábbhagy; kisebbedik, kevesbedik’. Származékai: csökkent, csökevény, csökevényes, csökött.
A szócsalád csök- töve török eredetű: ujgur, oszmán, altáji csök- (‘meghajlik, hanyatlik, süllyed’); lehet ótörök vagy későbbi, a kun-besenyő érintkezéshez kapcsolódó kölcsönzés. Nyelvünkben elsőként csökik alakot öltött; a ~ ennek mozzanatos képzős változata, míg a csökött, csökevény a rövid tőről fakadt, az utóbbi -vény képzővel (mint jövevény).
