hámoz
hámoz – ‘‹valaminek› a héját, felületi rétegét vékonyan levágja’. – hámlik: ‘felületi rétege, héja, borítása leválik’: hámlik a bőre. – hánt: ‘‹valaminek› a burkát, héját leválasztja’. Származéka: hántol. – hám: ‘a bőr felső rétege’: hámszövet, felhám.
A szócsalád hám töve ősi uráli örökség: votják kumel (‘hársfaháncs külső kérge’), cseremisz kom (‘kenyérhéj’), szelkup kam (‘pikkely’). A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. A magyar hánt a műveltető képző előtt a bomlik–bont, romlik–ront szópárok mintájára alakult. A hám elvonás a nyelvújítás korából. Lásd még háncs.
