hamu
hamu – ‘elégett anyag szürke, porszerű maradéka’; ‘‹többes számban› halott ember testi maradványai’: hamvai idegenben nyugszanak. Származékai: hamvas, hamvad, hamvaszt, hamvaz.
A szócsalád ham- töve finnugor eredetű: vogul hulem (‘hamu’), osztják kájem (‘nyárfahamu’), mordvin kulu (‘hamu’). Nyelvünkbe egy finnugor *kulma alak juthatott, amelyből az l eltűnt; a tőbeli u–v váltakozás egy igen korai v-féle képzővel magyarázható. A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. Lásd még hamupipőke.
