helvét
helvét – ‘svájci’; ‘református’.
A latin Helvetus (‘a mai Svájc területén élt ókori kelta nép tagja’) népnévből ered a Danus–dán, Dacus–dák s hasonló szópárok analógiájára. Vallási értelme onnan való, hogy a református vallást a svájci Genfben működött Kálvin alapozta meg, s ott adták ki e vallás alapokmányát, a Confessio Helveticát (‘helvét hitvallás’). Ma a szó mindkét fenti jelentésében elavult.
