kereszt
kereszt – ‘feszület, függőleges és vízszintes gerendából ácsolt ókori kivégzőeszköz’; ‘ilyen alakú tárgy mint a kereszténység jelképe’; ‘ilyen alakzat’: az ablak keresztje; ‘teher, megpróbáltatás’: az én keresztem az iszákos, csélcsap férjem; ‘‹régen› keresztség’: Vízkereszt, keresztszülők. Származékai: keresztes, keresztez, keresztezés, kereszteződik, kereszteződés, keresztben.
A szláv krszt (‘Krisztus; kereszt’) átvétele: bolgár kreszt, szerb-horvát krst, orosz kreszt. A szláv nyelvekbe a gót Krist közvetítette a görög Khrisztosz (tkp. ‘fölkent’) nevet, a khrió (‘beken’) származékát, amely a héber Masijah (‘fölkent’) fordítása). A ‘Krisztus’ ⇨ ‘Krisztus feszülete’ ⇨ ‘feszület’ ⇨ ‘kereszt’ jelentésfejlődés javarészt a szláv nyelvekben ment végbe. Az átadó nyelv valószínűleg az óbolgár volt; a szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő magánhangzó oldotta fel. A ~ a korai időkben magát Krisztust is jelentette: a helynévi -keresztúr utótag eredeti jelentése ‘Krisztus úr’. Lásd még keresztel, keresztség, keresztény, keresztül, keresztül-kasul.
