nótárius
nótárius – ‘jegyző, írnok’.
Nemzetközi szó a késői latin notarius (‘jegyző, írnok’) nyomán, a notare (‘leír, följegyez’) igéből; ez a nota (‘jegy, feljegyzés, írásjegy’, középkori latin ‘hangjegy’) származéka a noscere, notum (‘megismer, tud’) ige nyomán. Elavult szó. Lásd még nobilis, nominális, notabilitás, notórius.
