ostrom
ostrom – ‘erődített hely bevételéért folyó hosszabb harci tevékenyég’; ‘‹régebben› támadás, roham’. Származékai: ostromol, ostromlás.
A német Sturm (‘támadás, roham’) középnémet storm alakjából ered; a szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő magánhangzó oldotta fel, majd a szóvégi -rm torlódáson mássalhangzó-áthelyezés segített: storm ⇨ ostorm ⇨ ostrom.
