furcsa
furcsa – ‘szokatlan, különös, fura ‹gyakran rosszalló értelemben›’. Származékai: furcsáll, furcsálkodik.
A fúr ige származéka annak ma már nem eleven ‘aggaszt, izgat’ jelentése alapján, egy belőle képzett furos gyakorító alakból (hasonlók a repes, futos), a régi, ritka -a (-e) folyamatos melléknévi igenévképzővel (mint hinta, hulla, penge). Az így kialakult furosa a két nyílt szótagos tendencia alapján fursa lett, majd s ⇨ cs affrikálódás következett be (mint hágcsó, lépcső). Hasonló eredetű a fura szó.
