Eötvös Loránd (vásáros-naményi báró),
bölcseleti doktor, a m. tud. akadémia elnöke, egyetemi rendes tanár és a m. főrendiház tagja, b. E. József miniszternek és Rosty Ágnesnek fia, szül. 1848. júl. 7. Budapesten; szeretettel és gonddal nevelték szülei s hogy az ismeretek körébe is bevezessék, Keleti Gusztávot, az országos rajztanoda mai igazgatóját és dr. Vicsey Tamást, most egyetemi tanárt, bizták meg, hogy házi tanulmányaiban vezessék; de hogy az élettel idejekorán hozzák érintkezésbe, gymnasiumba a piaristákhoz adták, hol 1860–61-ben a IV. osztály tanulója volt. Pesten kezdte az egyetemi tanfolyamot is, hol két évig a jog- és államtudományoknak volt hallgatója. Azonban már ekkor is inkább hajlott a természettudomány felé s nagy érdeklődéssel hallgatta Petzwal mathematikai s kivált Than Károly vegytani előadásait. 1867-ben külföldi egyetemeken folytatta tanulmányait három évig, hol már határozottan a természettudományi szakmában képezte magát; legtöbb időt Heidelbergában töltött Kirchhoff, Helmholtz és Bunsen világhirű tanárok mellett; innét Königsbergbe ment, hová a német physikai iskola megalapítójának, Neumann Ferencznek hire vonzotta. Ez idő alatt atyjával folytatott sűrű levelezésében számot adott tanulmányairól, előhaladásáról és 1869-ben Heidelbergából értesíti is atyját, hogy komoly elhatározása a tanári pályát választani s a természettutodmányokban szerzett ismereteit a tanári széken érvényesíteni. 1870 őszén a külföldről hazakerült, mire tudományos fölolvasásai s értekezései csakhamar felköltötték iránta a figyelmet; 1871-ben a pesti egyetemen magántanárnak habilitáltatta magát; 1872. máj. már rendes tanár lett, 1875-ben pedig a kisérleti physika eőadásával bizatott meg és ekkor kisebbszerű physikai laboratoriumot kapott az egyetemen; ekkor lépett át a kisérleti kutatás terére. E téren gyorsan haladt előre s alig pár évvel később uj experimentális kutatási módszereket állított fel, melyek a physikában egy eddig kisérleti úton kevéssé művelt mező kutatására képesítették. E tér a capillaritas (hajcsövesség) vizsgálata volt. Mindezeken kívül számos szakelőadást tartott a természettudományi társulat ülésein, úgyszintén népszerű előadásokat, utóbb, 1888 telén, ugyanezen társulatban tiz előadásból álló cziklust; s fontos, általános érdekű volt azon előadása, melyet a m. tud. akadémia egyik közgyűlésén a távolba hatás törvényéről tartott. A magyar tudom. akadémia 1873. máj. 21. levelező- s 1883. máj. 17. rendes taggá választotta; 1889. máj. 3. óta pedig az akadémiának elnöke. A természettudományi társualt egyik legtevékenyebb tagja s választmányának egy évtized óta alelnöke; a természettani intézet igazgatója. Részt vett az 1883-ban Párisban tartott emlékezetes nemzetközi elektromos congressusban. Mint a magyar Kárpátegyesület budapesti osztályának elnöke is nagy buzgalmat fejt ki. Már gyermekkorában kiváló előszeretetet tanusított a természet és annak szépségei iránt s egyike volt a legmerészebb turistáknak; bejárta az országot és a külföldnek természeti szépségekben gazdag helyeit is, különösen sokat járt az Alpesek vidékén, Tirolban, a hol oly csúcsokat járt be, melyeket addig hozzáférhetetleneknek tekintettek. 1876-ban vette nőül Horváth Boldizsár akkori igazságügyminiszternek leányát Gizellát.
Munkálatai a Vasárnapi Ujságban (1869. A skarisorai jégbarlang), a Természettudományi Közlönyben (1871. Doppler elve és alkalmazása a hang- és fénytanban, Az éjszaki fény színképéről, A fluorescentia tanának egy törvényéről, Indítvány országos értékű kutatások eszközlésére, 1872. A nap physikai alkatáról, Van-e a holdnak befolyása az időjárásra, Ujabb Bunsen-féle galvanelemek, A víz szinéről, A Chlorophyll természettani szempontból, 1873. A fényiró sugarak elnyeletése a nap légkörében, A fény kettős törése, A folyadékok összetartása, Hydraulikus légszivattyú, Villanyszikra némely hatása, A capillaritas elméletéről, Az égi testek látszólagos alakjáról, Fénymérő és relief-érzetre alapítva. 1881. A cseppekről); az Akadémiai Értesítőben (1871. A rezgési elméletből következő távolbani hatás törvényéről, 1874. A rezgések intensitása, 1885. A folyadékok felületi feszültségének összefüggéséről a kritikus hőmérséklettel, székfoglaló, 1888. Vizsgálatok a gravitatio jelenségeinek körében, 1889. Jelentés a Szent-Gellérthegy vonzó erejére vonatkozólag, Elnöki székfoglaló beszéde, 1890. Elnöki megnyitó beszéd máj. 11., A föld vonzása különböző anyagokra, Nagy lengésidők méréséről 1892. Elnöki megnyitó beszéd); a Műegyetemi Lapokban (1875. Uj módszer a capillaritás jelenségeinek vizsgálatára); a Mathem. és Term. Értesítőben (III. 1884. A folyadékok feszültségének összefüggése a kritikus hőmérséklettel, IV. 1885. A folyadékok felületi feszültsége és vegyi alkata közt fennálló kapcsolatról), az Annalen der Physik u. Chemieben (XXVII. 1886. Über den Zusammenhang der Oberflächenspannung der Flüssigkeiten mit ihrem Molecularvolum), a Budapesti Szemlében (L. 1887 Néhány szó az egyetemi tanítás kérdéséhez), a Mathematikai és Physikai Lapokban (1892. A földi gravitatióról, két előadás, Megjegyzések a Wiener-féle kisérletek magyarázatához, A folyadékhártyák feszültségének méréséről.)
1. A rezgési elméletből következő hatás törvényéről. Bpest, 1871. (Akadémiai Értesítő V.)
2. A rezgések intensitása, tekintettel a rezgési forrásnak és az észlelőnek mozgására. U. ott, 1874. (Értekezés a mathem. tud. köréből III. 4. sz. Németűl: Poggendorff, Analen der Physik und Chemie-jában CLII.)
3. Népszerű tudományos előadások, Helmholtz Hermann után ford. U. ott, 1874. (Előszóval b. E. L.-tól Jendrassik Jenővel együtt. A kir. m. term. társulat Könyvkiadó-Vállalata VI.)
4. A távolba hatás kérdéséről. U. ott, 1878. (M. t. Akadémia Évkönyve XVI. 1.)
5. Vizsgálatok a gravitatio jelenségeinek köréből. U. ott, 1888. (Mathem. és term. tud. Értesítő VII. 2. 3.)
6. Rectori székfoglaló beszéd 1891. szept. 15. U. ott. 1891.
7. A physika tanításáról az egyetemen. U. ott, 1892. (Az egyetemi ünnepen 1892. máj. 13.)
A Pallas Nagy Lexikonának munkatársa.
Magyarország és a Nagyvilág 1873. 33. sz. arczk.
Akadémiai Értesítő 1889. 131. l.
Vasárnapi Ujság 1889. 19. sz. arczk. 1892. 8. sz.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1892. 129. l.