Eötvös Tamás (vásáros-naményi),
Eötvös Tamás (vásáros-naményi),
földbirtokos, Beregmegye alispánja s több izben volt országgyűlési követ. A szabadságharcz kitörésekor nemzetőri őrnagy s 1848. novembertől 1849. januárig Munkács városának parancsnokságát vette át; febr. 4. Ungmegye kormánybiztosává neveztetett ki; máj. 12. hatásköre Beregmegyére is kiterjesztetett és máj. 16. ugyanazon megye főispánja lett, hol a népfölkelést szervezte. Ezért haditörvényszék elé állíttatott Pesten és 1852. máj. 5. hat évi várfogságra itéltetett. 1861-ben megválasztották országgyűlési képviselőnek; azután visszavonult jószágára Vásáros-Naményba (Beregm.), hol gazdálkodott. 1867-ben ismét országgyűlési képviselő volt. Meghalt 1867. szept. 16. Pesten 67. évében.
Gazdasági czikkei a Magyar Gazdában (1846. Tapasztalatok a burgonyavész körül, [ugyanerről jelent meg egy czikke a Hetilapban 1846.] 1847. További tapasztalatok és észrevételek a burgonya körül, A jelenlegi éhségnek oka mezőgazdaságunk elhanyagolása.)
Munkája: Beszéde. Pest, 1861. (Vadnay Lajos beszédével együtt.)
M. Hirlap 1852. 759. sz. (Haditörvényszéki ítélet.)
Országos Tükre 1862. 21. sz. (Arczképe Marastonitól.)
Petrik Könyvészete és gyászjelentés.
