Hajnik Károly,
Hajnik Károly,
országgyűlési gyorsíró, id. H. Pál jogtanár és Markovics Antónia fia, szül. 1806. decz. 10. Pozsonyban; iskoláit Pesten a kegyesrendieknél (1815–21) és az egyetemen (1821–26.) végezte; az ügyvédi vizsgálat letétele után temesmegyei aljegyzővé neveztetett ki. 1838-ben lépett fel mint gyorsíró s azután szakadatlanúl valamennyi magyarországi s erdélyi országgyűlésen, összesen kilenczszer működött, eleinte csak egyedűl s kevés pártolásban részesülve s csaknem egészen jutalom nélkül, ügyszeretetből. Az erdélyi Napló megkezdését 1834–35-ben, Wesselényi Miklós báró tanácskozmányában és az ellenzék pártolásával, indítványozta s ennek szerkesztését díj nélkül, hazafias indulatból vezette. A magyar országgyűlési kerületi napló megindítása, úgy az országos naplók hívebb és bővebb vitele szintén az ő érdeme. 1839-ben az ő eszközlésével, ügyessége s lelkessége által alapíttatott meg a főrendi napló is, melyet szintén szerkesztett, már ekkor illendő díjért, mert az ügy iránti részvét és roppant fontosságának kellő méltánylása fel volt ébresztve. Az 1839. országgyűlés alatt, midőn Batthyány Lajos gróf először lépett fel a közjogi téren, egy ideig annak titkára volt (költségén Münchenben Gabelsbergernél is járt) és a főrendi ellenzék különös pártolásában részesült, mely ezen ügy érdekében egyletet is alakított. A haladó párt, a főherczeg elnök útján, folyvást sürgette országos gyorsíróvá neveztetését és ugyanezt több megye is utasításba adta, nevezetesen Zalában Deák Ferencz tette ez iránt az indítványt. Az 1848. történeti nevezetességű országgyűlésen a naplók, országgyűlési iratok és törvények kiadója volt; ugyanekkor a megalakult m. ministerium kinevezte országos gyorsírási főnökké és mint ilyen a Közlönynek országgyűlési tudósításait több társaival együtt szerkesztette. Jelen volt az 1848. országgyűlésen s ő hozta meg Pestre az unió kimondásának hírét. 1849-ben egy ideig kormánybiztosi minőségben működött Klapkával és Gaal Sándorral Erdélyben a Székelyföldön. A szabadságharcz után, az alkotmányos élet megszüntével, H. is elesett pályájától és az irodalomnak élt; Heckenast Gusztáv fölhívására annak kiadásaiban vett részt mint szerkesztő. Midőn az alkotmányos élet 1861-ben rövid időre föléledt, Hajnik becses szolgálatai a gyűlésekben ismét igénybe vétettek. Jelen volt és jegyezte a tárgyalásokat az esztergomi konferenczián, a magánjogi viszonyok rendezése ügyében tartott országbirói értekezleten s áprilban az országgyűlés megnyiltával mint a gyorsiroda főnöke ismét elfoglalta régi helyét. Fárasztó s igen gyakran éjjeleit is igénybevevő hivatala mellett ez országgyűlés alatt a Magyar Sajtó országgyűlési tudósításait is ő írta. Az év végén gyöngélkedése miatt nyugalmat óhajtva, a Balaton mellékére, a kies Badacsony tájára költözött. Mint a szabad természet kedvelője élt itt magányában 1865-ig. Ekkor visszatért Pestre s nemsokára meghívást kapott a nov. 17-re összehívott kolozsvári országgyűlésre. Ez volt a 11. országgyűlés, melyen működött, de egyszersmind az utolsó is. Visszatérve sorvasztó betegségbe esett és több hónapi szenvedés után 1866. szept. 25. meghalt Budán. H. mint gyorsíró a Taylor-féle angol gyorsírási rendszernek volt a híve, mely vele ki is halt Magyarországon.
Munkája: Visszaemlékezések, jelenetek és adomák a magyar életből. Pest, 1856. (2. kiadás. Pest, 1856.)
Szerkesztette a Beszédtárt, záradékúl az 1841–42. országgyűlési jegyzőkönyvhöz, Kolozsvárt 3 kötetben, melynek kiadója is volt; Pesten a Vasárnapi Könyvtár három folyamát 1856–59-ben 30 kötetben (mely több kiadást ért); a Magyar Sajtó politikai lapot 1857. jan. 6-tól 1862. márcz. 12-ig; a Hirmondó cz. vegyes tartalmú néplapot 1858. nov. 16-tól 1861. decz. végeig; az 1861. ápr. 2-ra Pesten egybegyűlt képviselőháznak (2 kötet) és főrendiháznak (egy kötet) Naplóját; Az 1865. nov. 19. Kolozsvárt egybegyűlt erdélyi országgyűlés gyorsírói naplóját (Kolozsvár, 1865.), a Képes Ujság cz. néplapot 1866. február 1-től halálaig; az Országgyűlési Emlékkönyvet 1866–67-re 10 füzetben (Farkas Alberttel együtt). A Szent István-társulat Encyclopaediájának is munkatársa volt.
Pesti Hirlap 1843. 251. sz.
Ujabbkori Isrneretek Tára IV. 667.
Danielik, M. Irók II, 101. l.
Vasárnapi Ujság 1866. 41. sz. arczk.
Pesti Napló 1866. 219. sz.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Gopcsa László, A magyar gyorsírás története. Bpest, 1893.
