Horváth Mihály,
Horváth Mihály,
bölcseleti doktor, r. kath. püspök, a m. tudom. akadémia tiszteleti tagja, a Kisfaludy-társaság elnöke, szül. 1809. okt. 20. (keresztlevele szerint okt. 22.) Szentesen (Csongrádm.); szegénysorsú szülei 1814-ben átköltöztek Szegedre, hol az elemi és a középiskolát végezte. 1825-ben Váczon a növendékpapok közé fölvétetvén, a bölcseletet és theologiát hat évig tanulta; 1828. aug. 22. a pesti egyetemen bölcseleti doktorrá avatták; 1830-ban diaconus lett; 1832-ben pappá szentelték föl és nov. 8. az egyházmegyei hivatalnál jegyzői tisztségbe lépett; innét egy év mulva a gyakorlati lelkészkedésre térvén, abban Dorosmán a Kis-Kunságban három, Kecskeméten két, Nagy-Kátán (Pestm.) másfél évig mint segédpap működött. Ez évek alatt hazáját ismerni vágyván, azt sok irányban beutazta és szabad idejét történelmi búvárlatokra használta. Nagy-Kátáról gr. Keglevich Gábor tárnokmester vitte Béla fia mellé nevelőnek és itt egy évet töltött. A m. t. akadémia 1835-ben a. következő kérdésre tűzött ki pályadíjat: Milyen állapotban volt a műipar és kereskedés hazánkban az Árpád- és vegyes házakból származott királyaink alatt? mi történt fejedelmeink és törvényhozásunk részéről annak előmozdítására? melyek voltak a nagyobb emeltetésöket hátráltató akadályok? milyen befolyásuk volt nemzetünk erkölcsi és értelmi kifejlődésére? Ez a pályakérdés adott határozott irányt H. történelmi tanulmányainak, ez vezette őt a nyilvánosság elé. A pályázat sorsa 1837-ben dőlt el, munkája a jutalmat nem nyerte ugyan el, de dicséretre és kinyomatásra érdemesnek itélték. Ennek a pályamunkának egyik eredménye volt, hogy a m. t. akadémia 1839. nov. 23. levelező tagjai közé választotta (1841. szept. 3. rendes tag, 1854-ben a tört. bizottság tagja, 1870. jan. 15. a történeti osztály elnöke, 1871. máj. 17. igazgató tag lett.) Horváthnak mindjárt első munkáiban írja Fraknói, föltalálhatók írói egyéniségének összes jellemvonásai, melyeket későbbi irodalmi pályája mind tisztábban és élesebben tüntet elő. Lelkét nem töltötte be teljesen az az ambitió, hogy a letünt századokra világot derítsen; hatni akart nemzetére, tanítva, emelve s lelkesítve azt. Maga pedig Magyarország függetlenségi harczának története (Genf, 1865.) előszavában így nyilatkozik irodalmi működéséről: «Megfogadtam magamnak, hogy az események szintúgy mint a szereplő személyek tekintetében csak egy erő s egy szenvedély által engedem vezettetni tollamat: az igazság ereje, a szabadság és hazaszeretet szenvedélye által; nem tekintve, nem kérdezve soha, tetszik-e vagy nem az illetőknek». Lemondván 1840. jún. elején nevelői hivataláról, Nagy-Abonyban ismét segédpapi állomást nyert, honnét egy év mulva gróf Erdődy Kajetán fiai mellé nevelőnek, innen pedig 1844-ben a bécsi Theresianumba a magyar nyelv és irodalom tanárának hivatott meg. Ezen állásában alkalma volt a bécsi levéltárakban buvárkodnia és a soproni s kismartoni levéltárakat is átkutathatta. 1847-ben őt bizták meg, hogy József nádor fölött magyar egyházi beszédet tartson, a mi jan. 23. Bécsben a kapucinusok templomában számos magyar főúr jelenlétében meg is történt. Beszéde nagy hatást tett a hallgatóságra s különösen id. Bartal György fejezte ki neki elismerését, és főképen ennek köszönhette H., hogy jún. 20. a magyar fővároshoz közel mint hatvani plébános telepedhetett le. Itt nyugodtan folytathatta történetírói munkálkodását. 1848-ban a király által préposttá, s jún. 25. csanádi püspökké neveztetett ki. (A csanádegyházmegyei Névtár egyátalában nem hozta őt az egyházmegyei püspökök sorában, mert a szentszék által meg nem erősíttetett, miért? ismeretes.) Mint püspök a főrendiháznak tagja lett; elkisérte a kormányt és az országgyűlést Debreczenbe s a függetlenségi nyilatkozat szerkesztéséhez a főrendiház őt és Hunkár Antal főispánt nevezte ki; ápr. 17. a magyarországi püspököknek a királyhoz való hűségre serkentő pásztorlevele ellenében, ellennyilatkozatot tett közzé. Az 1849. máj. 2. alakult miniszteriumban elfogadta a vallás- és közoktatási tárczát; máj. 9. minden egyházi s iskolai előljáróknak meghagyta, hogy a kimondott függetlenség iránt hódolati nyilatkozatokat küldjenek be; máj. 18. minden hitfelekezetűeket felszólított. hogy a népet ünnepi isteni tisztelet, egyházi szónoklatok és menetek által lelkesítsék a szabadságharczra, mely czélra ő saját imát készített és jún. 6. az egész országban általános bőjtött rendelt; jún. 27. az oroszok elleni keresztes hadra serkentő felszólítást bocsátott ki s a lelkészeknek megparancsolta, hogy a népfelkelés élére álljanak és élet-halálharczra vezéreljék. Végre a kormányt Szegedre s Aradra is követte s itt még Kossuth lemondási oklevelét aláírta. A szabadságharcz után menekülnie kellett, és álruhában Bécsnek tartott, de Kismártonban megismerték és majdnem elfogták; visszafordult és sikerült Pápára menekülnie, majd elérkezett Kecskemétre s innen nagy kerülőkön végre Szegedre, a hol iratait megbízható ember kezeibe adta. Szegedről feljött a fővárosba s itt néhány napig barátainál rejtőzködött. A haditörvényszék (Pesten 1851. szept. 22.) őt is halálra ítélte, in effigie föl is akasztották,magának azonban október utófelében sikerült menekülnie, b. Prónayné vitte magával külföldre mint inast; livréeben a kocsi bakján ülve utazott Bécsen át és Lipcséből Belgiumba jutott. Tizennyolcz évet töltött a számüzetésben; tartózkodott Brüsselben, Párisban, Montmorencyben egy évig, Genuában. Peglyben, Firenzében, Zürichben a gróf Batthyány-fiúk tanítója volt négy évig, Genfben előbb egy évig, Nizzában fél évig, ismét Genfben fél évig, Genuában két évig, Florenczben és Livornoban fél-fél évig, Genfben négy évig tartózkodott. Belgiumban 1856-ban telepedett le. Volt kereskedő-ügynök, nevelte s e mellett szorgalmasan kutatta a levéltárakat és dolgozott történelmi munkáin. Toldy Ferencz buzdította a Magyarország történelme cz. nagy munkájának megírására s egyszersmind vállalkozott arra, hogy a munkának kiadót szerez; Heckenast elvállalta kiadását. Folyamodott engedélyért a hazatérhetésre, de nem kapta meg; azután a m. t. akadémia kért számára amnestiát, maga a királyné is közbenjárt és így H. 1866. utolsó napjaiban megkapta a hazatérhetési engedélyt. A történeti társulat 1867-ben megalakulván, ez alelnökévé (gróf Mikó Imre halála után, 1877. jan. 4. elnökévé) választotta. A Kisfaludy-társaság 1868-ban választotta tagjává (hol ápr. 28. tartotta székfoglalóját és később a társaság elnöke lett.) A király vaskai apátnak és tribuniczi püspöknek nevezte ki. Országgyűlési képviselőnek 1869. márcz. 18. Szeged városa, úgy 1869-ben és 1872-ben, később Deák Ferencz halála után, Budapest belvárosi kerülete választotta meg. Az 1878. évben megnyitott országgyűlésre nem akart mandatumot vállalni. Meghalt 1878. aug. 19. Carlsbadban. A magyar történeti társulatban 1879-ben Fraknói Vilmos, a m. tudom. akadémiában 1880-ban Salamon Ferencz tartottak fölötte emlékbeszédet.
Czikkei a Szion, egyházi folyóiratban (1838. Az isteni gondviselés nyilatkozásai az emberi életben; az Anastasia melléklapban számos egyházi éneket és versezetet közlött); az Athenaeumban (1838. A szükség és szabadság a történetben, 1839. Gondolatok a történetírás theoriájából, Wachsmuth után, Vázolatok a magyar népiség történetéből a török uraság korszakában, Mikor és miért fosztatott meg a pórosztály szabad költözési jogától s mikor nyerte vissza azt? Vázolatok a magyar népiség történetéből Buda visszavételétől II. Józsefig, Nádasdy Tamás a nádor, 1840. Vázolatok a magyar népiség történetéből, II. József kora, 1841–43. Corvin János sat.); a Tudománytárban (IX. 1841. Az anjoui királyok hatása Magyarországra, Az 1514 pórlázadás, annak okai s következményei, XII. 1842. Az országtani theoriák eredete, kifejlése és befolyása az ujahb Európában, Heeren után); a Pesti Hirlapban (1841. 28. sz. Nyilt levél a káptalanok megyeszavazati jogáról); a M. tud. akadémia Évkönyveiben (VI. 1845. Magyar honvédelem történeti vázlata, 1842. nov. 22. székfoglalója mint rendes tagnak; VII. 1846. Az 1764. országgyűlés története; XI. 1868. Vármegyék szereplése nemzetünk életében); a Századunkban (1845 23., 30. sz. Mária Terézia trónralépte, Az 1741. országgyűlés); az Életképekben (1845. II. Egy jelenet II. József kormánytörténetéből); a Magyar Hajdan és Jelen. Pest, 1847. cz. albumban (Szent-Mártonhegye hajdan és most); a M. Akadémiai Értesítőben (1847. Hunyady János zászlója, 1870. A magyar egyház függetlensége szent István alatt); a Pesti Naplóban (1850. 18. sz. Levele a Kölner Zeitung szerkesztőjéhez); a Hazánkban (I. 1858. A vezérek kora, Hatvani M. névvel. A kereszténység s az alkotmányos rend megszilárdulásának kora 1038–1846. Hatvani M. névvel, II. 1860. Az oligarchia harcza az alkotmány ellen, Hatvani M: névvel); a Magyar Történeti Tárban (VII. 1860. oklevelek. IX. 1861. Magyar regesták a szepesi káptalan, jászói s leleszi convent levéltáraiból. X. kismartoni regesták); a Századokban (1867. Beszéde a történelmi társulat első közgyűlésén máj. 15., Szent István első összeköttetései az egyetemes keresztény egyházzal, 1868. Az első esztergomi érsek, Elnöki megnyító beszéde a m. tört. társulatnak Kolozsvárt szept. 21. tartott gyűlésén, 1869. Elnöki megnyító beszéde a m. tört. társulat Ipolyságon szept. 20. gyűlésén, 1871. Elnöki beszéde Leleszen szept. 12. zárülésen, 1872. Elnöki beszéde a szepesi káptalanban szept. 16. zárgyűlésen, A magyar államczimer, 1875. A körmöczbányai bizottság jelentéséhez jegyzetei); a Győri Közlönyben (1868. 34. sz. Levele a szegedi szabadelvű körhöz); a Pesti Naplóban (1868. 69., 72., 73. sz. A vármegyék szereplése nemzetünk életében); a Kisfaludy-társaság Évlapjaiban (IV. 1868. Miért meddő korunkban a művészet? s a történetirás miért termékenyebb remek művekben?, 1869. Zrinyi Ilona, VII. 1871. Megnyitó beszéde a XII. közgyűlésen); a Reformban (1870. 48–51. sz. A magyar egyház függetlensége szent István alatt); a Honvédben (1871. 49. sz. Beszéde a pest-csongrádi 3-ik honvédzászlóalj lobogójának fölszentelése alkalmával); az Arch. Értesítőben (1871. A magyar államczímer); a Néptanítók Lapjában (1872. Beszéde a közoktatási tanács megnyitása alkalmával); a M. Szalonban (1891. Nyilt levele választóihoz, Pest, 1849. jún. 18.) Az Egyetemes M. Encyclopaediának is munkatársa volt.
Munkái:
1. Koszorú mélt. buzini gróf Keglevich Géza emlékére, midőn 1837. okt. 28. Egres-Kátán meghalálozott. Pest. (Költ.)
2. Örömdal, mélt. Ürményi László és Keglevich Alexandra grófhölgy házassági ünnepére. Pest. 1838. (Névtelenül.)
3. Gróf Nádasdy Tamás élete, némi tekintettel korára. Buda, 1838. (gr. N. arczk. Ism. Figyelmező 1839. 9., 12. sz.)
4. Az ipar és kereskedelem története Magyarországban a három utolsó század alatt. Pest, 1840. A m. tud. akadémia nagyjutalmában részesült (Ism. Athenaeum 1841. Literaturai Lapok 1841.)
5. Az ipar és kereskedés története Magyarországban a XVI. század elejéig. Pest, 1842. (Történettud. pályámunkák II. Ism. Athenaeum 1841. Literaturai Lapok 1841.)
6. A magyarok története Europába költözésöktől mostanig. A tanuló ifjuság számára. Pest, 1841. (Ism. Athenaeum I. 17. sz. 2. kiadás. Pápa, 1843. Ism. Athenaeum, Nemzeti Ujság 2. sz., 3. ujon dolgozott kiadás. Pest, 1845, két rész, 4. kiadás. Pest, 1847. 9. kiadás. Pest. 1869. 10. k. Pest, 1890. átdolgozta Marczali Henrik.)
7. Magyarok története. Pápa, 1842–46. Négy szakasz (1792-ig Ism. Pesti Hirlap 1846. 800. sz. Németül: Pest, 1850–54. Két kötet. A fordító jegyzeteivel, melyek a kifejezések és nevek magyarázatául szolgálnak.)
8. Párhuzam az Európába költözködő magyar nemzet és az akkori Európa polgári s erkölcsi míveltsége között. Pest, 1847. (Első dolgozata s pályakérdés volt, melyet 1826-ban küldött be a m. tudom. akadémiához, de a jutalmat csak 1846-ban nyerte el.)
9. Emlékbeszéd, melyet fens. József főherczeg Magyarország nádor ispánya felett legfelsőbb rendelet következtében tartott gyászünnepély alkalmával Bécsben 1847. jan. 23. mondott. Buda, 1847.
10. A magyarok története a bölcsészettanuló ifjuság számára Bécs, 1847. (Újabb kiadása ezen czím alatt: A magyarok története rövid előadásban. Pest, 1858. 3. jav. kiadás. Pest, 1861–62, 4. kiadás. Pest, 1868., 5. jav. k. Bpest. 1876., 6. k. Bpest, 1887. Németűl: Bpest, 1863. Két kötet.)
11. Magyar történelmi okmánytár a brüsseli országos levéltárból és a burgundi levéltárból. Pest, 1857–59. Négy kötet. (Monumenta Hungariae Historica I. osztály I–IV.)
12. Történeti zsebkönyv. Rajzok a magyar történelemből. Pest. 1859. (Hatvani Mihály névvel. Ism. Pesti Napló 1858. 248., 249. A Zsebkönyv új olcsó kiadása. Pest, 1865.)
13. Magyarország történelme. Irta Hatvani Mihály. Új dolgozat. Pest, 1860–63. Hat kötet, 2. kiadás. Pest, 1871–73. Nyolcz kötet. Mind a két kiadás a m. tudom. akadémia nagyjutalmában részesült. (Ism. Új M. Sion 1872.)
14. Huszonötév Magyarország történetéből 1823-tól 1848-ig. Genf, 1865. két kötet. (2. jav. kiadás Pest. 1868. Három kötet. 3. k. Bpest, 1886. Németül, ford. Novelli J. Lipcse, 1867. két kötet.)
15. Magyarország függetlenségi harczának története. Genf, 1860. Három kötet. (2. kiadás. Pest, 1871.)
16. A magyarok története rövid előadásban. H. M. ugyanazon cz. munkája nyomán. Al- és középtanodák használatára. Szerkesztette Vaszary Kolos. Pest, 1866. (Németül: Pest, 1867., 2. kiadás. Bpest. 1876., 3. k. Pest, 1882.)
17. Kisebb történelmi munkái. Pest, 1867. Négy kötet. (Ism. Hon 1868. 37–42. sz., Budapesti Közlöny 1878. 14. sz., Századok 1867–68.).
18. A magyarok története rövid előadásban, a felső tanintézetek használatára, szerkesztette Vaszary Kolos. Pest, 1868.
19. Williams Roger, a «szabad egyház a szabad államban» elv megteremtője s megtestesítője. Életrajzi vázlat. Pest, 1868.
20. Kossuth Lajos újabb leveleire. Pest, 1868. (Két kiadás. Németül, ford. Dux Adolf. Pest, 1868.)
21. Zrinyi Ilona életrajza. Pest, 1869. (Ism. Hon 106. sz., Budapesti Közlöny 111. sz., Századok 1869.)
22. Utyeszenich Frater György (Martinuzzi bibornok) élete. Pest, 1872. (Ez lenyomata a Történelmi zsebkönyvben foglaltnak.)
23. A magyarok története. A középtanodák alsóbb osztályai használatára. Bpest, 1875., 2. kiadás. Bpest, 1885.
24. A magyarok története. A polgári iskolák használatára. Bpest, 1875.
25. A kereszténység első százada Magyarországon. Budapest, 1878. (Ismert. Magyarország és a Nagyvilág 10. sz., Uj M. Sion, Hon, 1879. 54. sz. 2. czimkiadás. Bpest, 1884.)
Kertbeny szerint (A m. nemzeti és nemzetközi irodalom könyvészete. Bpest. 1880. I. k. XCVIII. l.) francziául is írt, ezen munkáját azonban nem ismerem.
Kéziratai: Az országtani theoriák Heeren után, Az európai országok viszonyai s politikája 1839. Horváth Alajos, a m. kir. államvasutak aligazgatója, H. testvére, irodalmi s történelmi érdekű kéziratait és levelezéseit 1879-ben a m. n. múzeumnak ajándékozta; a hagyaték legnagyobb részét oklevél-másolatok képezik, melyeket történeti műveiben feldolgozott; érdekkel bir a magyar egyháztörténelemből, melynek megírásához a 40-es évek elején hozzáfogott, egy töredék; levelezései az 1848–49. események és az emigratió történetéhez becses adalékokat fognak nyujtani. Az akadémiai Almanach 1868. évf. említi egy kéziratban maradt munkáját: A XIX. század jelleméről.
Levelei: Csajághy Sándor püspökhöz, Brüssel, 1856. szept. 16. és nov. 14. (Nemzet 1885. 314. sz.); nénjéhez Ivankovicsné Horváth Máriához és ennek fiához írt leveleiből (1856–63.) huszat közöl a Figyelő XX. kötete s a Szegedi Hiradó (1885. 280. sz.) néhány levélnek Szegedre vonatkozó kivonatát. Mindezen leveleket Kovács János közli, azon 38 levél közül, melyeket Gábor József, H. sógora, 1855 ben adott át neki.
Arczképe lefestetett Szeged város tanácsterme számára s annak ünnepélyes leleplezése alkalmával, az 1872. júl. 14. rendkivüli közgyűlésen, Mészáros György főjegyző tartott H. fölött emlékbeszédet. A m. tudom. akadémia képes termében 1879-ben függesztetett fel arczképe. Szülőházát Szentesen 1885. nov. jelölték meg emléktáblával. Síremléke, mellszobrával diszítve, a budapesti kerepesúti temetőben.
M. t. társ. Névkönyve 1841–48. (Munkálatai.)
Pesti Hirlap 1848. 23., 104. sz.
Közlöny 1848. 32., 101. sz., 1849. 111., 124., 135. sz.
Respublica 1849. 3., 13. sz.
Magyar Hirlap 1851. 568. sz. (Haditörv. itélet).
Ferenczy és Danielik I. 204.
Vasárnapi Ujság 1861. 32. sz. arczk., 1867. 11. sz. arczk. (Szász Károly), 1878. 34. sz. arczk. (Szász Domokos), 1893. 43. sz. (Siremléke).
Kolozsvári Nagy Naptár 1867. (Szilágyi S.)
M. tudom. Akadémia Értesitője 1867. 15., 23., 101., 1869. 75., 1870. 17., 27., 1871. 79., 169., 1874. 127., 128. 131., 1877. 140., 147., 1878. 118., 121., 1879. 115.. 1890. 72., 74., 75. l.
Toldy Ferencz, M. Nemzeti Irodalom Története és Összes Munkái VI.
Kertbeny Bibliographiája. Bpest, 1876. l. füzet 24., 29., 30. l.
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 10. sz. arczk., 1878. 34. sz. arczk.
Kisfaludy-társaság Évlapjai IV. 1869. 12. l.
Egyetemes M. Encyclopaedia IX. 276.
Budapesti Közlöny 1869. 65. sz., 1872. 170. sz. (Mészáros György emlékbeszéde.)
Fővárosi Lapok 1872. 170. sz., 1878. 191. sz.
Szinnyei Repertoriuma. Történelem I., II.
M. Könyv-Szemle 1876. 157. l.
Flegler Sándor, A magyar történetirás történelme. Bpest, 1877., ford, ifj. Szinnyei József. (Olcsó-Könyvtár 38. sz.)
Pesti Napló 1878. 201. sz.
Figyelő VI–IX., XI., XXIII. (Vahot Sándorné).
1878: Magyarország 1. sz., Századok (Deák Farkas), Nemzeti Hirlap 227. sz., Hon 202. sz., Petőfi-Társaság Lapja II. 8. sz., Szabadság 159. sz., Tanáregylet Közlönye XII. 58. l., Pester Lloyd 230. sz., Néptanitók Lapja 401. l., Ellenőr 416. sz., 1879. 50., 52., 54. sz. (. Jakab Elek.)
Fraknói Vilmos. Emlékbeszéd H. M. fölött. Bpest, 1879.
M. Könyv-Szemle 1879., 1892–93.
Akadémiai Almanach 1880. 272. l.
M. Tud. Akadémia Évkönyvei XVI. 6. Bpest, 1880. (Emlékbeszéd, Salamon F.)
Munkálatok. Bpest, 1883. XLVI. 222. l.
Nemzet 1885. 317. sz. (Wolafka Nándor.)
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
M. Helikon. Pozsony, 1886. I. oszt. IV. k. 12–13. füzet, arczk. (Dr. Szinnyei. József.)
Beőthy Zsolt, A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése II. és Képes magyar irodalomtörténete II. (Marczali Henrik.)
Magyar Könyvészet 1888–87 1889–90.
M. Sion 1889. 632. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
Irodalomtörténeti Közlemények 1894.
