Mándoky Béla,
Mándoky Béla,
szinész, szül. 1839. szept. 17. Pankotán (Aradm.) nemes szülőktől; atyja M. János ügyvéd volt. A gymnasiumot Aradon kezdte a minoritáknál, a VII. és VIII. osztályt Esztergomban látogatta a benczéseknél. Innét Budapestre jött a műegyetem hallgatói közé; azonban az előadások helyett inkább a nemzeti szinházat látogatta: atyja ezért haza vitte s Arad városánál irnoki állásba helyezte. 1860-ban az aradi Kazinczy-ünnepélyen kitünő szónoklatával tünt ki s azután a Bibor és gyász-ban mint Vak Béla lépett fel a szinpadon. Ezen év végén szinésznek állott be Takács Ádám társulatához. 1864. márcz. 9-től ápr. 20-ig Kolozsvárt a Follinus társaságának kedvelt tagja volt. 1865-ben megnyilt a debreczeni szinház; ekkor oda szerződött és első rendű szerelmes szinész lett. 1875-ben az aradi szinház társigazgatója volt; de itt szerencsétlenül járt, azért az igazgatást abba hagyta és a székesfejérvári szinházhoz szerződött mint rendező. 1877–78-ban a debreczen-nagyváradi szinház igazgatója lett; 1882-ben Győrbe ment társulatával és 1885-ben Szabadkára, majd Debreczenbe, hol Nagy Vincze bukása után a város által kinevezett ötös igazgatóság tagja volt, utóbb pedig a Valentin igazgatása alatt működő tagok sorába lépett. 1890. ápril 1. szívbaja akadályozván szereplésében nyugalomba vont és deczember 4. búcsúzott el a szinpadtól.
A Győri Hirlap (1891. 99., 100. sz.) Emlékirataiból közölte Rónay Gyula (Morócz József) szinész életrajzát.
Bácskai Ellenőr, 1885. 4. sz.
Debreczen 1890. 232. sz.
Ferenczi Zoltán, A kolozsvári szinház és szinészet története. Kolozsvár, 1897. 434. l.
