Mándoky Sándor (alfalvi),
Mándoky Sándor (alfalvi),
m. kir. honvéd segédlelkész-tanár, M. Béla szinész és Bukuresti Bokor Rozália fia, szül. 1864. szept. 7. Marosvásárhelyt; középiskolai tanulmányait a zircz-czisztercziek székesfejérvári főgymnasiumában végezte; innét a budapesti egyetem orvosi facultásába iratkozott be; majd a nagyváradi latin szert. papnevelő intézet növendéke lett; felszenteltetett 1892. szept. 4. és több helyt segédlelkészkedett; 1898-ban a nagyváradi püspöki székesegyház karkáplánjává, 1900-ban pedig a soproni honvédfőreáliskola lelkész-tanárává és intézeti könyvtárnokává neveztetett ki.
Czikkeket, elbeszéléseket és rajzokat írt 1887 óta a Debreczen, Debreczen-Nagyváradi Értesítp, nagyváradi Szabadság, Nagyvárad, Tiszántúl, Békés, M. Állam cz. lapokba s az Ország-Világba (1895–1896.).
Munkái:
1. Töviskoszorú. Elbeszélések. Gyula, 1895. (Ism. Ország-Világ 52. szám).
2. Havasi levelek. Nagyvárad, 1897. (Tíz ismertetés a Rézhegységről).
3. Elbeszélések. Nagyvárad, 1899. (Prózai és verses dolgozatok).
M. Könyvészet 1895.
Schematismus Magno-Varadiensis 1896. és önéletrajzi adatok.
