Nyáry Albert (nyáregyházi báró),
Nyáry Albert (nyáregyházi báró),
a m. tudom. akadémia levelező tagja, Nyáry Antal báró, hétszemélynök, koronaőr, (ki 1836. decz. 9. nyert bárói rangot) és felső-kubinyi és nagy-olaszii Kubinyi Jozéfa fia; szül. 1828. jan. 3. Bagonyán (Hontmegye); a bölcseleti tanfolyamot 1844–1845-ben a pesti egyetemen hallgatta, hol Horvát István legkedvesebb tanítványai közé tartozott. Jogi tanulmányait ugyanazon egyetemen 1845–1848-ban fejezte be. A nemzeti nagy mozgalom elején azon nyelvmívelő körhöz tartozott, melynek tagjai, közöttök Nyáry és Vasváry mint vezérszónokok, a márcziusi napokban emlékezetes szerepet játszottak. Félbeszakítván tanulmányait, a Sándor gyalog-ezredbe lépett, 1849-ben mint főhadnagy Kossuth kormányzó mellett hadsegédi szolgálatot tett és az 1848–1849. szabadságharczi honvéd-érmet kapta. Az üldözések őt később hazája elhagyására kényszerítették. Olaszországba menekült tehát és 1859-ben Garibaldi hadi vállalatában a Taschini parancsnoksága alatt 32 tisztből állott diktátori testőrségben, később a magyar legióban a hadjárat befejezéseig mint százados vett részt. Ez alatt olasz levéltárakban hazai történelmünket illető emlékek kutatására irányozta figyelmét, egyszersmind a Crouy herczegeknek az Árpádoktól származása ügyében több munkát tett közzé. 1867-ben visszatért hazájába és az ekkor alakult történelmi társulat legelső választmányának tagjává választatott. A magyar tudom. akadémia 1872. máj. 24. választotta tagjai sorába. A milanói akadémia (1865) rendes tagja, az olasz heraldikai társulatnak (1865) tagja, a franczia heraldikai társulat (1866) tisztleletbeli tagja, a szent Móricz- és Lázár-rend lovagja, az országos régészeti társulat III. osztályának elnöke, a m. heraldikai s a genealogiai társaság választmányi tagja volt. Meghalt 1886. jan. 1. Budapesten. A magyar tört. társulatban 1886. márczius 4-én Óváry Lipót, a heraldikai és genealogiai társaság nagygyűlésén azon év novemb. 6. Deák Farkas tartott fölötte emlékbeszédet.
Czikkei a Nemzeti Ujságban (1847. 434. szám. A hibás Zách elnevezésről); a Pesti Divatlapban (1847. Szerbia bukása); a Honleányok Könyvében (1847. Minő volt hajdan a magyar országgyűlés?); az Életképekben (IX 1848. Szabad lehet-e a nép szorgalmi míveltség nélkül is?); a Kalauzban (1858. VIII. Henrik házasélete, II. Apaffy egy levele, 1859. A szinészet története, töredék); a Népujságban (1859. 2., 5., 8. sz. A szinészet története a közép és újabb korban); a Gazetta Ufficialeban (1862. decz. 24. érdekes történeti fejtegetést közölt a modenai herczegség és volt uralkodó ház történetéről); az Arch. Közleményekben (VII. 1867–1868. Registrum omnium rerum existentium in dominio episcopatus Agriensis); a Századokban (1867. A héttorony, Az esztergomi érsekség és egri püspökség számadási könyvei a XV–XVI. századból, 1868. A modenai kir. levéltár, magyar történelmi szempontból, Beatrix királyné, II. Endre hitvese, 1869. A turini kir. állami levéltár magyar történelmi szempontból, Posthumus István, az utolsó Árpád-király atyja, A kér-bagonya-kereskényi levéltári bizottság jelentése, 1870. Czímertani figyelmeztetés, XVI. századi magyar végrendelet, Bolognai magyar tanulók a XIII. században, A modenai Hyppolit-codexek, 1871. Olasz levél- és könyvtárak, 1872. Hóhérszerződés a XVII. századból, Magyar körirati pecsétek, A modenai Hyppolit-codexek, 1873. Asztali rendtartás egy kuruczvilági főúr udvarában, Újabb községi pecsétek, 1874. Váczi rabközség pecséte, 1659. A modenai Hyppolit-codexek, 1875. Magyarországi képírók a XV. és XVI. századból, Nagykőrösi szabó-czéh pecsétje, 1879. könyvism.); a Turulban (I. 1883. A mellétei Baróczy-család armálisa 1415-ből, A vadkerti és szent-györgyi Vincze-család czímere 1415-ből, II. 1884. Bosznia czímere, A Hothvafői-család czímere, 1415., Kristalóczi Tarkasis Józsa czímere, III. 1885. Moghi Mátyás czímeres levele 1418., Azzywelghi Benedek czímere 1437.).
Munkái:
1. A magyar forradalom napjai. Pest, 1848. Két füzet. (Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula arczképével).
2. Árpádok jogai. Torino, 1862.
3. Posthumus István és az estei örökség. Modena, 1863. Egy kőnyomatú táblával.
4. Felelet Botka Tivadar úr által a «Budapesti Szemle» XLVII–XLVIII–XLIX. és LII. füzeteiben, Germain Sarru: «Les Fils d'Arpad» munkája ellen írt ily cz. birálatára: «Él-e Árpád fiága. » Modena, 1863.
5. La questione Arpad-Estense studio storico-araldico. Torino, 1865. (Nagy terjedelmű s pazar ízléssel kiállított munka, összesen csak valami 20 példánya található. Eredetileg 300 példányban nyomatott, de közbejött akadályok miatt a raktárban a szó szoros értelmében elrothadt. Az összes vitát összefoglalva s azt historiai kritikával megrostálva, e művel a Crouy-vita bezáratott).
6. Una questione Araldica. Torino, 1866.
7. A heraldika vezér fonala. A m. tudom. akadémia történelmi bizottsága megbízásából. 9 színnyomatú és 13 fametszetű táblával és a szövegbe nyomott 86 ábrával. Budapest, 1886. (Ez az első magyar nyelven írt czímertani kézikönyv, melyet halála után testvéröcscse Nyáry Jenő báró adott ki. Ism. Századok 255. l.).
Szerkesztette a Diplomatiai Emlékek Mátyás király korából I–IV. köteteit Nagy Ivánnal (Bpest, 1875–78.); az Archaeologiai Értesítőt 1876–1879. X–XIV. évfolyamait Bpesten Henszlmann Imrével és a Turult 1883-tól haláláig Fejérpataky Lászlóval együtt.
Hölgyfutár 1863. 10. sz.
M. Könyv-Szemle 1876. 190–193. l. (A Crouy-irodalom, Thallóczy Lajostól).
Petrik Könyvészete.
1886: Századok 86., 490. l. (Óváry Lipót), Vasárnapi Ujság 2. sz. arczk., Pesti Napló 5. sz., Budapesti Hirlap 2. sz. (Geöcze István), 5. sz. , Turul (Deák Farkas).
M. Könyvészet 1886.
M. Akadémiai Almanach 1887. 327. l.
M. Nemzetségi Zsebkönyv. Főrangu családok I. Bpest, 1888. 381. lap.
Kiszlingstein Könyvészete.
Petrik Bibliogr.
Illésy és Pettkó, A királyok könyve. Budapest, 1895. 155. l. és gyászjelentés.
