Nyíry István,
Nyíry István,
ev. ref. főiskolai tanár, a m. tudom. akadémia rendes tagja, szül. 1776. máj. 9. Átányban (Hevesm.), hol atyja Nyíry István ref. prédikátor és az esperesi szék tanácsosa volt. Tanulását Sárospatakon kezdte az ottani főiskolában és egy évet időközben a német nyelv gyakorlása végett Lőcsén töltvén, be is fejezte. Már ifjuságában szenvedélyes barátja volt a költészetnek és a classicai irodalomnak; számos költeményt írt, melyekkel azonban soha fel nem lépett. A mennyiség- és természettudományokat Szabó Dávid a híres neolog lelkes előadásai után kedvelte meg, a philosophiát pedig az akkor nagyhírű Szentgyörgyi István alatt. A festészetet is gyakorolta, úgy hogy 1797-ben az új főcurator Vay József befolyásával fölállított rajztanítói helyre meghívták, miután e czélra gyakorlás és készületek közt Kassán egy évet töltött. De már 1798-ban a tiszta mathesis rendkívüli tanítója lett Sárospatakon. 1806. júl. 18. mint rendes professor a mennyiségtudomány tanítását egész terjedelmében vette át, 1810-ben pedig a természettudományi tanszéket ellátta. A physikát Schelling természetbölcseletére alapította. 1822-ben történt, hogy óhajtása ellen kedvelt tanszékéről leszólítva, a statisztika, földirat, műtan és neveléstudomány tanításával bizatott meg. 1824-ben Rozgonyi halálával, óhajtása szerint, a bölcseleti tanszékre tétetett át, melyet majd haláláig töltött be. A m. tudom. akadémia első nagy gyűlésében 1831. febr. 17. levelező tagnak választatott; 1832. máj. 7. az igazgatóság kinevezte vidéki rendes taggá a mathematikai osztályba; 1836. szept. 2. pedig saját kérésére a philosophiai osztályba első fizetéses rendes taggá neveztetett ki. Utolsó éveiben Krause göttingai tudóssal; ki szintén philosophus és mathematikus volt, folytatott a tudósok tudományos rendszere felett levelezést. Meghalt 1838. aug. 27. Sárospatakon. A m. tudom. akadémia 1843. okt. 8. közgyűlésén Almási Balogh Pál tartott fölötte emlékbeszédet.
Czikkei a Tudom. Gyűjteményben (1818. VII. A felolvadt jeges tenger tüneményeiről, ég, föld és természetvizsgálati értekezések; egyszersmind ez oknál fogva a múlt és következendő időváltozásokra való kinézés, 1819. XI. Az időszámlálásnak az ember teremtésétől fogva való összeszedése, egy a f. 1819. évre nézve igen nevezetes értekezés, 1821. IX. Az emberi életidő számvetési története, 1835. VIII. A földrengések tudományos ismertetése); a Felsőmagyarországi Minervában (1827. XI. Európa az Ázsia nyakán, Beregszászi Nagy Pálnak Európa herczegasszonyról feltett értekezése alkalmával, 1828. IV. A gubernátorokról, Az éhség idején leendő segedelemről, a gabonatárakról és társaságokról); a M. Kurirban (1829. I. 295. és 1830. l. 367. l. A tudományok összeségéről); a M. tudom. akadémia Évkönyvében (I. 1831–32. A fa és kőhiderő hasonlati meghatározása, rajzzal, székfoglaló értekezés, III. 1834–36. A folyóvizek belsőinek tudákos ismertetése, A nőjogtan, a szépnem természeti jussainak alaptudománya); a Tudom. Tárban (I. 1834. A tapasztalati lélekismeretből lehozott széptudomány, VI. 1835. A Halley-üstökös eloszolhatása, VIII. A földrengés tudományos ismertetése, X. 1836. Az álom philosophiája, Uj Folyam I. 1837. Az ipar és népszaporodás számlapjai, néhány hitel- és adósságtörlő kérdésnek megfejtésére, Az 1835. külföldi philosophiai munkák, II. 1838. Az angol műipar philosophiája); a Közhasznú Esmeretek Tárába is írt bölcseleti, mathematikai s közgazdasági czikkeket.
Munkái:
1. Prima elementa matheseos intensorum constructa. Cassoviae, 1821.
2. A számvetés tudományának kezdete, a köznép és az alsóbb osztályok számára. Sárospatak, 1822.
3. A halál philosophiája. Emlékbeszéd Rozgonyi József phil. prof. felett. Sárospatak, 1823.
4. Conspectus philosophiae empiricae Lockii, scepticae Humii, criticae Kantii, transcendentalis Fichtii et Schellingii, ad suas categorias relati. Accedunt: prima elementa intensorum philosophice proposita. Auctore novae matheseos intensorum. Sárospatak, 1824. (Névtelenül).
5. Programma de statuis Graeciae, quo praestantissimam ac nobilissimam juventutem I. collegii S. Patakiensis ad promovendam instaurationem bibliothecae novi aedificii invitat. Sárospatak, 1827.
6. Disquisitio philosophica de causis sermonis latini; grammaticis philosophiae categorias, philosophis grammaticam explicans. Sárospatak, 1827.
7. A vigasztalásról való beszéd prof. Láczay Szabó József felett. Sárospatak, 1828.
8. A tudományok öszvesége, Sárospatak, 1829–31. Három kötet. (I. A közönséges tudománykör, Nyelvtudományok osztálya, II. A historiai segédtudományok, III. A tulajdon historia tudománya. A IV. kötet. Mennyiségtudomány 1836. kéziratban maradt. Ism. Tudom. Gyűjtemény 1831. V., 1833. I. k.).
Kéziratban: A dynamica physica kezdete 1811.; Neveléstudomány 1822. és Európa statisztikája latinul, mindkettő leczkéi számára; A mathesis intensorum alkalmazása a philosophia tudományaira 1838.; ezen saját philosophiai rendszerét előadó munkáját nem fejezhette be.
N. Annalen der Literatur 1809. I. Intelligenzblatt 158. l.
Philosophiai Pályamunkák 1835. I. 123. l.
Hirnök 1838. 74. szám.
M. Tudóstársasági Névkönyv 1840. II. 201. l. (Ormós László).
M. Tudós Társaság Évkönyvei, Buda, 1846. VII. (Balogh Pál emlékbeszéde).
Ujabbkori Ismeretek Tára V. 524. l.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 343. lap.
Toldy Ferencz, M. N. Irodalom története.
Nefelejts 1860. 5. sz. (Fáy A.).
Figyelő XIX. 345. l. (Ormós László).
Uj M. Athenás 306. l.
Petrik Bibliogr.
Sárospataki Lapok 1890. 21. sz.
Kazinczy Ferencz Levelezése IV., VII.
