Palásthy Márton (palásti és keszihóczi),
Palásthy Márton (palásti és keszihóczi),
a bécsi udvari cancellária titkára, P. Ferencz tábornok és Baranyai Magdolna fia, Kazinczy szerint magas tehetségű, jeles képzettségű, több idegen nyelvben jártas, a családra nagy reményű, a haza szolgálatában fényes kilátású fiatal férfiú lehetett. Azonfölül, hogy Európa országainak majdnem minden fővárosát beutazta, Bécsben a m. k. udvari cancelláriának fogalmazója, majd titkára volt Ürményi kormányzása alatt. A császár által, nyelvismereteiért, a külföldi udvarokhoz (London, Páris, Nápoly, Velencze) futárként is kiküldetett. A nemes gondolkozású férfiú, hogy a bécsi fojtó levegőtől magát megmentse vagy a halál magvát magában érezve, Bécset és hivatalát elhagyta és atyai birtokain Abaujban keresett menedéket és talált 1790. febr. halált.
Német levele Kazinczyhoz 1788. okt. 31. Bécsből (Kazinczy Ferencz levelezése I. 231. l.)
Kézirati könyv maradt a budapesti piarista-rendház birtokában, melyben 60–70 többnyire Bécsből 1781–89-ig Koppy Károlyhoz intézett latin levele maradt fenn, Koppy válaszaival együtt. (A levelek tárgya: II. József császárnak az egész birodalomra, de különösen a kath. egyházra és magyar hazánkra végzetszerű veszélyekkel telt erőszakos újítási rendeletei. Ezen levelek, melyek az aknamunkában ördögi ügyességgel dolgozó bécsi államhivatalnokok indokait felfedik, a történelemhez becses adatokat nyujtanak).
Orpheus 1791. I. 80. l.
Horányi, Scriptores Piarum Scholarum II. 211. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 31. l.
Palásthy Pál, A Palásthyak. Budapest, 1891. III. k. XIII. l.
